Kérdése minden embernek van. De az ember el kell jusson oda, hogy kérdezni legyen képes. Igaz, kérdezni nem is olyan egyszerű, így az ember gyakran fel sem teszi a kérdéseit, hiszen nem akar rosszul kérdezni. Még a végén félreértenék a kérdését. A másik, hogy nem szeretne bizonytalannak tűnni, holott mégis csak bizonytalan a kérdésében, abban, hogy vajon jól kérdez-e? De hogyan is tudna rosszul kérdezni?

Többnyire attól tart, hogy hülyeségnek mondják majd a többiek a kérdését. Ne kérdezz, nem fáj a fejed alapon marad, így aztán nem is kérdez, addig a pillanatig, amikor elérkezik az idő és a kérdés magától kirobban belőle, felszínre tör. Azonban ilyenkor már a válasz sem úgy érkezik meg hozzá, mint amikor az ember önszántából kérdez.

Kérdezz te is bátran! Már a puszta kérdéseddel is sokat segíthetsz másoknak.

---

A válaszaim szellemi termékek. Copyright © 2014-2022 Aien. Minden jog fenntartva!

---

A minap ezt kérdezte valaki…

 

a lelki fejlődésről…

 

ξ  Évek óta foglalkozom magammal, és egyre jobb passzban vagyok. Egyre jobban érzem magam, de felmerül a kérdés bennem, és már egy ideje foglalkoztat, hogy honnan tudom, hogy valójában hol tartok a fejlődésem során? Hol van a pont, és biztos, hogy van még tennem valamit…. De honnan tudhatom, hogy a lelki fejlődésem nemcsak egy becsapás, nemcsak egy stagnálás, hanem valóban fejlődöm? Honnan tudhatom, hogy nemcsak egy illúzióban ringatom magam? Vagy tényleg fejlődöm lelkileg és szellemileg? Hogyan láthatnék tisztán?

 

ψ  Évek óta az egyik legtisztább és legjobb kérdés az, amit feltettél, és köszönöm Neked az őszinteséget!

Valóban, egyféleképpen tudhatod meg a választ: a szellemi fejlődésed következő lépcsője ott van, ahol érzékeny pontod van. Ott, ahol a kutya el van ásva! 🙂 A szellemi fejlődés rezdülésekből áll és sosem tanításokból, dogmákból. Ha jól érzed magad egy témakörben vagy egy közösségben, vagy egy témát uralsz már egy ideje, nap-nap után … ott nem fejlődhetsz tovább. Új utakat kell keresned, és korántsem biztos, hogy az majd a te utad lesz, amit találsz. Meg kell győződnöd arról, hogy az az út valóban a tiéd és szolgálja a fejlődésedet. Bele kell kóstolnod, hogy a tiéd –e vagy valaki másé.

A fejlődés ott van, ahol tennivalód van. Ahol tenni valód van, ott nem minden rózsás általában, és többnyire megpróbál a folyamat kibillenteni a belső harmóniádból. Ha kibillent a harmóniának látszó állapotból, ott bizony tenni valód van.  Aki valóban harmóniában van, nem lehet ki billenteni. Kapja az élet eseményeket és reagálja. A reakciója gyakran érthetetlen és nem szokványos, de ő ettől függetlenül uralja a helyzetet. Dolgozik vele és a transzformálja, alakítja a kedvező irányba. Nem tartós állapot, hanem képlékeny folyamat az, amit tesz.  Általában a reakciója elsöprő. Ez valójában a fejlődése menete. Az életesemények beérkezése, az életeseményekre reagálás, majd a belső figyelem és belső munka eredménye a transzformáció, a negatívból pozitívba érkezés. A belőle sugárzó jóleső érzés alakítja át a kellemetlen életeseményt.

Minél inkább fejlődsz, minél inkább járod az utadat, egyre intenzívebb és intenzívebb életesemények érkeznek majd eléd. Csak így fejlődhetsz. Ezekre a történésekre adott reakcióid is egyre mélyebb és mélyebb érzelmeket vált majd ki belőled, egyre több érzelem lesz és egyre kevesebb gondolat ezzel kapcsolatban, egyre kevesebb agyalás és egyre több belső érzelmi munka. A gondolatok csak viszik az energiát, a belső figyelem tartása és lélekmunka az átalakító erőd!

Akinek egyhangú az élete, minden rózsás és nem kellett tennie semmit, az pont ott tart: sehol. Az élet hullámokban terjed, az élet rezdülésekben mutatkozik meg. Ahol stagnálás van, az egy halott állapot. Én azt mondom, légy hálás az életnek, légy hálás az életeseményeknek, amelyek megmutatják, hogy hol van még tennivalód. A tetteid a szellemi és lelki fejlődésed. Az a reakciód, ahogyan reagálsz a téged ért eseményekre. Ne légy mesterkélt, az önbecsapás! Éld meg az érzelmeidet szabadon- az az igazi erő!!! Valójában ezekből tanulhatsz a legtöbbet.

Sok a tanító imitátor manapság, de hidd el, a legnagyobb tanító a benned élő mester, aki ott várakozik benned és amikor felébred, tudja hogy hogyan és mit tegyél.  Csakis az Ő szavaira hallgass! Az én szerepem, és minden ilyen témával foglalkozó embernek a szerepe csupán annyi, hogy a benned élő mestert felébressze álmából, és amikor felébredt a mester, aki benned létezik, tudni fogod. Meg fogod érezni, amikor tudatában vagy a hozzád érkező életeseményeknek, impulzusoknak és arra megfelelően reagálsz úgy, hogy többé már  nem a negatívban maradsz, és nem a kellemetlen vonzataiban maradsz az adott életeseményeknek, hanem átformálva magad és átformálva a kapott életeseményt, képes vagy egy halott helyzetből élőt varázsolni. Ha erre képes vagy, jó úton vagy.

Ξ

 

…örök téma a párkapcsolat

🌺Hogyan lehet az, hogy ilyen sok ember beszél szeretetről, szerelemről és mégis egyedülálló? Hogyan van az, hogy sok ember vágyik párkapcsolatra és mégis egyedül él?

 

🌻Ha beszél róla, akkor nem teszi. Ha valóban megteszi, akkor nem beszél róla. Minek tenné?
A tette meséli történetét, a szavai csak elferdítik és kiszínezik szürkeségét. Ha egyedül él, az azért van, mert egyedül akar lenni. Nem közösködik. A függetlenségnek nevezi magányosságát. Ez a függetlenség azonban csak látszat. Valójában ez a magányból fakadó függősége. Mindig függ valamiféle kitalációtól. Például függ egy ideától, egy hamisan elképzelt társképtől. Egy adonisztól, egy elme által legyártott karaktertől, egy divat képtől, aki nem létezik. Szabadság, függetlenség, család, szerelem, társ,… csak tenni ne kelljen érte. Lemondás? Függőség? Hazugság? Álomképek.

 

… a spiritualitás útvesztőiről

 

🌺– Hogyan tudnád modellezni a belső munkát? Mindenki mást képzel el róla. Hogyan mutatnád be egy laikusnak, hogy mi a lelki munka? Miért fontos ez? … gondolom a lelki tisztaság, a felszabadult érzés. Vagy a megvilágosodás? Ez a kettő, ugyan az? Mi az egyszerű útja ennek a belső munkának? A lélek ápolás módszerének mi a folyamata? Hogyan lehet elérni legkönnyebben a lélek tisztaságát ebben az anyagias világban? J.A.

 

Aien 🌻- Köszönöm a kérdéseidet, mind nagyon jó! 
Nos, megpróbálok közérthetően válaszolni, van, hogy sikerül  🙂

Tömören: A lelki munka azért nem egyszerű, mert az ember teljesen más oldalról közelíti meg a lélekkel való munkát, mint az valójában. Az e köré szőtt elképzelés csak a legritkább esetben fedi a valóságot. Az ember munkaként tekint rá, és ugyan ki az, aki mindennél jobban szeretne dolgozni. Épp eleget robotol az ember a napi megélhetéséért, minek még ezzel is vesződni. Munka? azt már nem! Készen kapni valamit? Igen!- csakhogy a lelki fejlődést nem lehet készen kapni, nem létezik instant megoldás. Épp elég fáradtak a tekintetek, minek fárassza még az ember magát ezzel is? Sok a külső tennivaló, minek még a belső munka is? Persze van, aki imád robotolni, de ha az ember élete a munkában teljesedik ki, és ott leli boldogságát, az már nagy gond  🙂 Az emberek nagy része azért utálja a munkáját, mert munkaként tekint rá. Szükségből teszi, azt amit tesz, és ezt társítja a belső munkához is. Így nem is fog bele és megmarad ösztönszinten. Eszik, alszik, b..szik, ürítkezik – az átlag ezen a szinten éli napjait, itt éli meg vágyait, itt teljesedik ki, és ez elég neki.  🙂

De túl a viccen, ez mélyen mind igaz. A legtöbb viccnek ugyanis mély alapigazsága van. Az ember napi rutinból, anyagi szinten gondolkodik, és anyagi szinten érez. Az „anyagi” azonban nem azonos a pénzzel, habár az ember majd’ mindent a pénze köré épít. A pénz egy meghatározó elem az ember életében, ez természetes számára, hiszen a vágyait és elképzeléseit a pénzén keresztül szeretné elérni. Így gondolja. De ezzel szemben, a lelki munka teljesen független az anyagi dolgoktól. Semmi közük egymáshoz.

Az ember anyagi oldalról gondolkodik, ezért érthetetlen számára a lelki oldal. Az ember a létezését a testén keresztül éli meg, majdnem mindent testi oldalról közelít meg, és magát testi dolgoktól teszi függővé. A boldogságát és a jókedvét is, így aztán, ha nem érzi jól magát a testében (mert az anyagiak nem állnak úgy), nagyon nehéz kimozdítani ebből az állapotából. Pedig ez már egy lélek állapot. Nem éppen előnyös lelki állapot. Egy eredmény, amely a beállítottságát és eddigi életét mutatja. Az ember a lélek állapotainak többnyire csak akkor tulajdonít jelentőséget, ha az gyötrelmes és fájdalmas. Mert csak akkor veszi észre. Ha kellemes a lelki állapota, az természetes, akkor fel sem tűnik. Ezért nehéz a lelki-spirituális (spirit-Lélek) belső munka, mert az az elején tényleg fájdalmas és szembesítő.

A lelki munkát akkor érdemes elkezdeni, amikor minden rózsás az ember körül, amikor jó a kedve és jól érzi magát a bőrében. Akkor egy jó pozícióból indul… többnyire ennek az ellentéte az igaz. Akkor lépnek a lelki útra, amikor merül a szar körülöttük. Borul az életük, így a dolguk is nehezebb és az eredmény elérése is fárasztóbb. Munka… fentebb leírtam. Amilyen a kedve, olyan lesz a munkája eredménye. Természetes, ha egy idő után elmegy a kedve az egésztől.

A lelki munka első része az, amikor elkezded a létezésedet testi dolgoktól függetlenül szemlélni – és itt visszakanyarodok – ez azért nehéz, mert jelenleg mindent testi szempontok szerint mérlegelsz, ezért nehéz a lelki munkát elindítanod. Azután már, amikor elindítottad a belső fejlődésedet, akkor az már önmagát gerjeszti, önmagát generálja, ha elég kitartó és elszánt vagy. Az elindulás nehézségét kell magadban ledolgozni, a szkepticizmust, a különböző viszonyításokat, a mérlegeléseket és az előítéleteket kell felszámolnod magadban. Azokat a negatív hozzáállásokat, amelyek eltérítenek magadtól. Mindennél jobban kell kívánnod a belső munkát. Ez a hajtóerő az igazi belső erőd, amelyre csak te vagy képes. Senki sem tud érted tenni, ha te nem akarod. Te sem tudsz magadért tenni, csak, ha valóban akarod. Nem felszínesen, hanem mélységeiben.
Ez fontos!

A világ anyagi beállítottságú és egocentrikus, így aztán a világ működése a lelki fejlődésed terén nem játszik a kezedre, majd’ hogy ellened dolgozik. Semmi haszna belőled, ha te a belső utadat járod. Így nem támogat ebben, mert nem profitál belőled anyagilag. Azonban számodra létfontosságú a kapcsolat önmagaddal, a szeretet és a boldogság megteremtése magadban. Mert így adhatsz a legtöbbet a külvilágnak, persze nem anyagi téren elsősorban, viszont ennek vonzata már anyagi világban is láthatóvá lesz. A boldogságra és szeretetre sosem volt nagyobb igény, mint ma. Főleg itt Magyarországon, ahol az emberek nagy része keserűen boldogtalan és elégedetlen. A belső örömre való igény kulcsfontosságú a lelki fejlődés elindításához.

Általános, modellező megoldások azonban ezen a téren nem léteznek. A lelki fejlődés területén nincs sablon, hiszen minden egyes lélek, individuum és csak rá igaz állapotok léteznek. Nem lehet általánosítani, ezért nehéz modellezni. De mint mondtam, az elsődleges lépés az elhatározás- egy belső indíttatás, hogy valóban szeretnél kezdeni magaddal valamit az ösztöneiden túl, hogy egy szintet elérve (megérve) már nem csak a testi szükségleteid fontosak( az evés, ivás, szaporodás és ürítés). Már nem ez az életcélod, csak a létfenntartásod. Ha ezt már meghaladtad és elhatározásod megérett arra, hogy ezen a négy életfenntartó, ösztönös állapoton túllépj, akkor már sokat tettél azért, hogy elindulj a lelki fejlődésed útján.

⊕

 

… a szívmeditációkon használt zenékről

Nem tagadom, a meditációd után hazamentem, és vadul keresni kezdtem azokat a zenéket, amelyek a szívmedi alatt szóltak. Habár konkrétan azokat nem találtam meg, de amit találtam, az sem úgy hat, mint ott és akkor azok a zenék a  medi alatt. Vannak megindító zenék, de ezek inkább felkavarnak, semmint megnyugvást hoznak. Tudom, hogy nem adod ki a zenéidet, és kezdem érteni, hogy miért nem. Gondolom azért, mert a hatása egyenként nem lenne kerek.

 

Aien:- Igen. Jól érzed, tényleg így van. Nem lenne kerek, és mivel intenzívek azok a hangzások, zenék, amik megszólalnak, szükséges azoknak a levezetése. Nagyon fontos a kivezetés módja. A transzformáló hatásuk sokkal fontosabb, mint a megindító zene. Csak ott, csakis abban a pillanatban van meg a kívánt hatásuk. Ezért minden alkalomra külön zenei sort készítek. Mert annak olyan a kifutása, amiből semmi káros nem marad vissza. Az érzelmi átalakulás a kulcsfontosságú.

Ha felpiszkálod az érzelmeidet – mert eldöntötted, hogy meg szeretnéd azokat ismerni, meg szeretnéd azokat az egykor átélt lelki tartalmakat érteni és el szeretnéd őket engedni- lényeges, hogy azt kerek rendszerben tedd. Mert, ha nem kerek a rendszer, többet ártasz magadnak, mint használsz.

Ha kiadnám azokat a zenéket, amiknek tényleg van energetikai hatása – nem is kevés – és te otthon kísérletezgetnél magadon, a lelki sérüléseid következménye engem terhelne. Mert tőlem ered az, ami kárt okoz neked, és nem elsimítja az érzelmi hullámaidat, hanem felerősíti azokat. Hiszen a zenét én adtam neked, akkor a felelősség is az enyém. Ezt nem engedhetem meg. Viszont, ha magad találsz érdekes zenéket, és úgy teszteled magadon, akkor a következmény a tied. Nincs beleszólásom a tetteidbe.

Fontos, hogy rendszerekben tekints a hangzásra, ne emelj ki egyes zenei elemeket. Zenei sorokat alkoss. A kedvező hatás mindig egyetemlegesen érvényesül, egyenként torzítanak a zenék. Csak kerek egészben, elejétől a végéig van meg a kedvező hatása. Ha kiragadsz látszólag érdekes részeket, az eltolhatja a folyamatokat.

Ξ

 

… aki már felébredni kész

 

Szia! Pár dolog történt velem, leírom, ha nem bánod.

Pár hete egy vásáron voltam és elmentem wc-re. Megálltam a kézmosónál és megmostam a kezem. Felemeltem a fejem és megmerevedtem és csak néztem és néztem percekig. Nem tudtam ki néz vissza a tükörből. Persze ez nem fogalmazódott meg bennem, mint gondolat, hanem csak utána, mert kikapcsolt az elmém.,Pár perc telt el így, mire visszanyertem az irányítást.,Olyan, vagyok érzés volt.,Haladok mindenféle tisztítással is. Ma éreztem meg azt, hogy olyan, mintha átbillentem volna a jó oldalra.,Egész nap egy soha nem tapasztalt nyugodtságot, békét éreztem.,Ebéd után elhoztuk a fiamat a suliból, és elmentünk vásárolni. Az Auchanban van egy szivacsos elkerített rész a gyerekeknek, ahol ugrálhatnak. Egyedül volt és játszott. Én néztem, és olyan földön túli boldogságot éreztem, amilyet már nagyon rég. Talán csak a születésénél, de azóta nem. Az Angyalokat mindennap dolgoztatom, de nem dolgok megoldására. Arra használom őket, hogy a fejlődésemet segítsék és ezt meg is teszik. Van, amikor naponta többször is kapok útmutatást, hogy mit és hogyan csináljak, tisztítsak. Üdv: L.

 

Aien: TE néztél a tükörből. A csendes szemlélő. A tanú. A csend. Nincs neve és bárhogy hívhatod, ahogy csak akarod… mindenkinek mást jelent…  Megtaláltad. Megláttad, hamarabb, mint gondoltam 🙂 de hát mindig azt mondom: ne gondolkozz 🙂 ugye bebizonyosodott.

Van, hogy én is csak nézem és nézem a tükörben, és a végén már nincs ott senki. Nincs neve: csak a létezés maga. Felemelő érzés ez a találkozás. Te már tapasztalod. Erre jó a tükör 🙂

∅

 

… a szerelemgyermekekről

– Azt hallottam, hogy szerelemgyermekek sokkal szebbek, mint azok a gyermekek, akik nem szerelmes szülőktől erednek. Én is ezt figyeltem meg.

Miért lehet ez?

 

Aien: – Minden egyes gyermek, aki megszületett egy lehetőséget hordoz magában. Minden kisgyermeket nagyon cukinak és aranyosnak láttuk és egyéniségükben szépek a maguk teljességében, de tény, hogy azokban a gyermekekben, akik szerelemben fogantak, van egy kis plusz adalék 🙂 Jó a megfigyelésed, ebben van igazság. Ez a plusz pedig, a szerelem állapotából fakad. A Szerelem a megvilágosodott állapotod, amikor felragyogsz.  Az az állapot, amikor a teljes valóságodban létezel. Ahogy vagy. Nincs mesterkéltség és ok, sem indok, sem kérdés, hogy miért? Csak úgy. Ilyenkor a legapróbb alkotóelemeid, a sejtjeid is hordozzák ezt az emelkedett szintű állapotot.  Világítanak a sejtjeid, ragyogsz. A szerelem tehát a megvilágosodott állapotod, amikor minden úgy jó ahogy van. Amikor úgy vagy jó, ahogy vagy. És akkor felragyog benned ez a fénysugár. Ez a fénysugár az, amit  látsz ezekben a szerelemgyermekekben is. Ez egy kisugárzás, amely belőlük ragyog, ez az a plusz adalék, amelyet felfedezni vélsz bennük. Ez a fény ragyogott a fogantatásuk pillanatában is a szüleikben, így a kisbabák is hordozói ennek a fénynek. Ezekből a babákból ugyanaz a ragyogás árad, amely az éppen szerelmes szüleinkben munkálkodott akkor. Ezért van az, hogy a szerelmes időszakban fogant gyermekek valahogy szebbnek, sugárzóbbnak tűnnek, mint azok, akik nem ebből az emelkedett időszakból származnak. Az egészről a szüleik tehetnek 🙂 szerencsére.  A szüleiktől eredő ragyogás, kisugárzás az, amely felfedezhető ezekben a gyermekekben.

⊗

 

… a teremtő kristályokról

– Szép reggelt! Egy fura kérdéssel fordulok hozzád. Elolvastam az alábbi cikket, mert jó dolognak tartom a kristályokat. Először tetszett az írás, ahogy belemerültem kérdéseket vetett fel és egyre kevésbé tetszett már. Teremtésről ír, h miért nem sikerül az embereknek. A teremtés nem önző dolog, csak magamra gondolok? Eszerint a tanulás kihagyható vagy lehet működtetni egyszerre a kettőt? Szerinted?…  Akkor gyerekesen kérek egy Fiat 500-ast, egy jóképű pasit, egy gyereket egy elég nem kell több és mindig jól szeretnék aludni és meg akarom valósítani magam. Mindenki teremtene, valahogy óckodom ettől a teremtéstől, lehet, ez félelem.  Azt gondolom szuper, ha valaki megtalálta az útját.

 

Aien:- Ha csak magadnak teremtenél, ha csak magadra gondolsz miközben teremtenél, a teremtményedet az önzőségedből táplálod. Ezért nem fogan meg. Mert az önzőség összeegyeztethetetlen a teremtéssel. Látszatot persze így is létrehozhatsz, de valódi értéket nem. És ugye te sem szeretnél a látszatra alapozni? 😉 A rend-szer,amely a világgal (Kozmosz) harmóniában él, sosem önzően teremt. A Természet sem sajátít ki magának egyes teremtett részeket.

φ

 

… a halálról

– Tudjuk mikor születtünk, ez a pillanat beszédes, tele van fontos információval. Kik vagyunk, mi a célunk? Milyen csomaggal érkeztünk?… Stb. De miért nem tudjuk a halálunk pontos időpontját? Fontos lenne tudni, mik az ember lehetőségei, hogy mennyi ideje van azokat beteljesíteni, amiért megszületett. Mennyi ideje van beteljesíteni a céljait?

 

Aien: – Az élet értelme az élet és nem a halál. Az életed értelme a boldogság és a teljesség elérése. A halálnak viszont semmi köze a boldogsághoz és a teljességhez. Ezért nem fontos tudnod a halálod pillanatát, mert annak semmi értelme számodra.

Az élet értelme az élet lényege, ezért érkeztél, hogy ezt felfedezd. Az életet kell felfedezned. Mi mindannyian felfedezők vagyunk, és ez a Tudat az egészséges hajtóerőnk, az élet felfedezése. Sem a kezdeti pont, sem a végpont nem fontos, csupán a jelen. Pont MOST. Az élet fontossága most van. Ez a fontosság az életednek csakis ebben a pillanatában található meg, nem a múltban és nem a jövőben. Most élsz! Figyeld meg! Érezd át! Éld meg ezt a pillanatot, amely élővé tesz. Most pillanthatod meg, most érezheted át mindazt, amit a születésed értelme számodra adott. Csakis most van értelme az életednek! Nem tegnap, nem holnap. 

Levegőt is most veszel, a szíved is ebben a pillanatban dobban, nem tegnap, nem holnap. Feltételezed, hogy tegnap is dobbant és holnap is fog. De ez csak feltételezés, amelyről nem tudsz megbizonyosodni. Csak most lehetsz a légvételedben és a szívdobbanásodban biztos, ha megfigyeled. Megfigyelni valamit/valakit csak itt és most vagy képes. Mert te – a tanú, a szemlélő most létezik. Tehát: csak a MOST VALÓS, a többi fikció. Miként a halálod is az. Most élsz, nem máskor. Ez bizonyított. A többi nem az. Bizonytalan. Ennek felismerése az ittlétünk értelme. A tegnap és a holnap értelmezhetetlen, hiszen olyasmiről szólna, ami már nem létezik, vagy még nem létezik.

A halálod pillanata ezért cseppet sem fontos, mert most alkotod, most teszel érte is. Rajtad áll, mikor lesz a halálod pillanata. Ezért lényegtelen tudni az idejét, mert most alakul. Most szövöd az időd fonalát. Az elmúlásról szóló felesleges gondolatok egyébként is csak megmérgeznék az elmédet. Így is tele van a fejed felesleges gondolatokkal, minek még tetézni?  🙂 A halálod időpontjának ismeretével mást sem tennél, mint számolnád visszafelé a maradék idődet. Haszontalanul a múltaddal és a jövőddel foglalkoznál és nem a pillanattal. A halálod eljövetele adná az életed értelmét… és ezt ugyebár te sem neveznéd életnek. Azt számolgatnád mit tettél mit nem tettél, mit kell még tenned, stb. Ilyeneken morfondíroznál, és csak ez foglalkoztatna, ez tenné ki a napjaidat. Rettegés lenne az életed, élő halottá válnál. A megmérgezett elméd ölne meg, idő előtt.

Φ

 

…az ítélkezésről

 Többször rajtakapom magam, hogy kimondatlanul is ítéletet mondok másokról. Ha nem is szavakkal, de gondolatban ítéletet mondok valakiről, akit még csak nem is ismerek. Tudom, hogy az ítélkezés nem egy erősség, nem egy erény. Mit tehetnék, hogy ez a kategorizáló gondolat ne lépjen be a fejembe? Hogyan állíthatom meg ezeket a felesleges gondolatokat?

 

Aien: Valóban, az ítélkezés teljesen felesleges. És minden, ami felesleges, az megbetegít. Ez a felesleg mérgezi a napjaidat. A felesleges gondolatok mérgezik leginkább a mindennapjaidat.

Egy rólad szóló ítéletmondás is egyfajta lelki méreg, amely a szívedet már hosszú ideje mérgezi. Az ítélkezés egy mérgezett nyíl, amely szíven találja azt, akiről szól. Egykor téged is szíven lőttek ezzel a mérgezett nyíllal, ezért beteg a szíved. Az az egykor elszenvedett ítélet mérgezi. Te is azért ítélkezel, mert fájdalom van a szívedben és így akarsz azon könnyíteni. De akinek ragyog a szíve, az nem ítélkezik. Az ítéletmondás mindig valami régi negatív okhoz kötődik. Benned is van egy negatív ok, ezért ítélsz. Különben nem tennéd. De mivel ott legbelül, a szívedben van egy fájdalom test, egy lelki seb, ezért alkotsz ítéletet, még ha csak gondolatban is.

Ítéletet az mond egy másikról, akit egyszer már megítéltek és az ítélet szíven ütötte őt – akár igaz volt a róla szóló ítélkezés, akár nem, az ítélet mindig sebez. Akit megítéltek és megsebeztek, az ítélni és sebezni fog. Parancsolj megálljt a láncolatnak! Szakítsd meg a fájdalom sort, és oldd fel magadban az egykori sebzést. Gyógyítsd meg a szívedet! Ne sebezz, és ne mérgezz!

Amikor ítéletet mondasz valaki felett, gondolj erre. Ítélkezni könnyű… Ma te mondod ki másról, holnap rólad mondják. Akár van az ítéletnek alapja, akár nincs teljesen felesleges egy másikról mondott ítélet. Semmi újat nem közölsz a véleményeddel. Ő is pontosan tudja, amit mondanál, így hát minek tennéd? Csak üres fecsegés az ítélkezésed. Nem változtat előnyösen annak a másiknak helyzetén, csak ront azon. A te helyzeteden sem változtat egy másik ítélete rólad, igaz? Ezért mondom, hogy semmi jó nem származik az ítélkezésedből, csak fájdalom.

Az ítélkezés mindig szubjektív. Ha objektíven akarsz véleményezni valakit, bele kell bújnod annak a bőrébe. Annak a másik valakinek az életét kellene élned és nem a tiédet, hogy tudd, mit beszélsz. És mivel ez nem lehetséges, hiszen te te vagy ő meg ő, így nem lehetsz tárgyilagos a másikkal kapcsolatosan, csak fiktív. A véleményed a másikról tehát egy fikció. Amit mondasz róla, az a te életedről szól, nem a másikról, hiába neki címzed. Nem igaz. Rád viszont az, hiszen a véleményed téged mutat, az ítélkezésed rólad szól.

Φ

 

… a valódi társ/párkapcsolat megteremtéséről

Az életem hátralévő részéről szeretnék kérdezni. Első sorban a mellettem lévő ellenkező nemű társról.   köszönöm.

 

Aien: 1.A teremtés számtalan alakot ölt, például a sikeres párkapcsolat vagy egy hozzád illő társ megteremtése is teremtés. A nevében is benne van. Ezentúl mindez egy hívásról szól. 
Egy hívó szóról, amely elhagyja a szívedet. Egy szívhangról. Ez a szívhang azonban csak akkor szól tisztán, hogyha a szívedben tisztaság van. Ezért kulcsfontosságú a belső érzelmi tisztulás. A módszere és a megvalósulása.  A szív tisztasága, hogy a hang, a hívó szó ne legyen torz. 
Éppen azért el kell engedned a múltat, mivel ha a múltadnak teret engedsz a szívedben, akkor az új a régihez fog idomulni. A hang torz lesz. A torz hang pedig torz válaszokat szül. Tehát a szív tisztasága, az alapja egy társ megteremtésének. Egy társ behívásának az életedbe.

 

2. Másodszor pontosan meg kell határozni, hogy mi a célod ezzel a társsal. Komolyan. Mi célból hagyja el ez a hívó hang a szívedet. Ha tiszta a szándék- jól megfogalmazott, pontos, akkor tiszta lesz a hang is, amely kivetül és akkor tiszta lesz az eredmény is. A társ. Ez egy önmagát fejlesztő folyamat. 

 

3. Hogyan hangzik ez a hang? A teremtés lényege a tiszta szándék, és a tiszta tartalom. A meghatározás és a célzás pontossága, mi az ami szól és ki az akinek szól. 
És mi az az eredmény, amely beteljesülést kíván.

♥

 

…a meditációról

Milyen korosztály látogat el hozzád meditációra? Egyáltalán lehet ezt így kategorizálni?

Milyen az ideális korcsoport a meditációs fejlődéshez?

 

Aien: A meditáció kortalan. Nem korhoz kötött a meditációs gyakorlás.  Nem tudod elég korán kezdeni J Sőt, minél előbb kezded- még a személyiséged kialakulása előtt, annál inkább megőrzöd az egyéniségedet. Mert nem fog érdeked fűződni a személyiséged kifejlesztéséhez.

Megfigyeltem, hogy a kisgyermekek tudnak a legjobban elmélyülni ebben témában 🙂 Hihetetlennek tűnik,  de nem az. Ha egy kicsit jobban megfigyeled  a folyamatot-  már ha tudod hogy mire figyelj, te is felismerheted, hogy minden gyermek egy kis guru. A felnőtt emberek általában  teljesen mást keresnek guru téren,  mint ami a valóság, ezért nem találják meg az igazi gurut 🙂  Pedig ott szaladgálnak mindenütt, mégsem látják őket. Ezzel szemben gyakran félreértik  őket, pedig ők nagyon-nagyon tudatosak. Csak a felnőttek nem értik ezt, mert nekik másra áll az agyuk. A meditáció lényege az, hogy ne agyalj. Ők ebben vérbeli profik! A kisgyermekek  bármikor  képesek elmélyedni. Erre akkor jöttem rá, amikor megszületett a gyermekem. Nagyon sokat köszönhetek neki, ő egy igazi tanító. A gyermekek az igazi tanítómesterek!

Elmondom miért mondom ezt: A meditatív mély állapotot bármely helyzetben tudják produkálni. A legnagyobb káoszban is J A megvilágosult állapotot bármikor készek elérni. Tehát visszakanyarodva a kérdésedhez, ha nagy tömegekről vagy korcsoportról szeretnénk beszélni, akik meditációra vagy meditatív állapot elérésére spontán képesek, ők azok. A gyermekek.

Teljesen a jelenben tudnak létezni és fogalmuk sincs az idő fogalmáról. Az idő megszűnik számukra létezni és teljesen a jelenben tudnak lenni, ez a módszerük. Erre majdnem mindegyikük képes. Tudnak megvalósulni. A gyermekek tisztán élik magukat. Persze a felnőttek között is vannak ilyenek, de korántsem olyan nagy számban és általánosságban.

Úgy mint korcsoport, azonban nem beszélhetünk a meditációban való részvételről, mert az bárkinek javasolt. Nem tudsz mellényúlni vele. Gyakorolni kell csak és kész is az elmélyülés. Ennyi! Nem is kell, hogy tudj róla, már működik is. A gyermekek azok, akik legjobban el tudnak mélyülni a meditációban, anélkül, hogy egyáltalán tudnának róla, hogy éppen meditálnak 🙂 céltalanok és fogalmuk sincs róla, hogy meditálnak, ezért sikerül nekik. Azért képesek rá spontán, mert a gyermekekben még nem fejlődött ki a személyiség. Nem személyként éreznek maguk felé. Léteznek spontán, és ez a lényeg! A gyermekek tiszta egyéniségek. Minden egyes gyermek, akikkel találkozom, egy csodás egyéniség. Nincs két egyforma, és amíg megőrizhetik szabadságukat, mert a szüleik, tanáraik, stb ezt engedik,  így is marad. Ha engedik őket, élik az egyéniségünket és  fogalmuk sincs a személyiségükről. Az még nem alakult ki náluk, ezért nincs is befolyásoló tényező abban, hogy el tudjanak mélyülni. Nincs magyarázatuk rá, hogy miért? hogy mi céljuk vele?  Nem is tudják, hogy meditálnak és mégis a teljességben léteznek. Ilyen egyszerű a meditáció. Spontán villanás. Én nagyon sokat tanultam a gyermekektől. Hálás vagyok nekik ezért a tanításért.

A gyermekek a legjobb tükrök ahhoz, hogy felfedezd önmagad. A szépségeidet, a jó szívedet, a szebbik feledet, stb vagy azok ellentéteit, bizony ők előhozzák belőlünk ezeket. Ők a legtisztább segítők. Hűen tükröznek. Tiszta tükör mindegyikük. Ők a tiszta valóságukat élik, és ez tulajdonképpen a meditáció lényege.

Ha te ezt a valóságot megéled, ez a meditatív állapotod lesz.  Egy szempillantás alatt eléred. A gyermekek is spontán élik ezt, neked miért ne sikerülne? Azonban neked már gyakorolnod kell 🙂 vissza kell fejteni magad, le kell vetkőznöd a szerepeidet, és el kell hagynod az elvárásaidat, éppen úgy, mint ahogy a gyermekek teszik. Gyermekké kell válnod! Vissza kell térned a gyermeki énedhez, hogy minél kevesebbet agyalj és érzelmi harcolj. Elő kell hoznod a benned élő gyermeket, azt aki a meditatív állapotban megjelenik benned. A Belső Gyermek. Akkor fogja  otthon érezni magát benned. Ez a gyermeki éned a meditáció lényege. Ez az örök ifjúságod. Ezért mondom, hogy a meditáció kortól független. Bármikor megjelenhet a hatása, mint ahogy a gyermekeknél is spontán jelenik meg a meditatív állapot.

∴

 

…a váratlan élethelyzetekről

Nem tudom mi az, amit rosszul csinálok, de az életemben  folyamatosan kapom a nehezítéseket.  Vajon ez miért lehet?  Folyamatosan képzem magam és nagyon sokat foglalkozom magammal, de az életem valami miatt nem akar dűlőre jutni. Mindig bejön egy -egy nem várt esemény, amely kibillent az egyensúlyomból. Vagy csak én látom sötéten a helyzetemet és nem is annyira sötét?

 

Aien: Mindennek megvan a miértje és az ezértje. A helyzeted nem sötét, csak jelenleg te a sötétre fókuszálsz, és  ezért nem látod benne a fényt. Pedig ott van az orrod előtt. A nézőpontodat kell áthelyezned  ahhoz, hogy a sötétségből erőt meríthess.

A sötétség adja meg a Fény értelmét.  Ha nem lenne sötétség, nem lenne értelme fénynek. A sötétség adja meg a fénynek a tartalmát. Nélküle nem lehetne az, ami. Azért fontos a sötétség, mert ő általa lesz fényesebb a fény.

Próbálj ki egy egyszerű gyakorlatot, hogy megértsd, miről beszélek. Fogj kezedbe egy elemlámpát és menj be egy sötét helyiségbe. Kapcsold fel.  A lámpád bevilágítja a sötét helyeket. Az értelmet az a fény adja, amit a kezedben tartasz. Ha most egy világos szobába mész be és ott fel kapcsolod az elemlámpát, annak teljesen értelmetlen lesz a szerepe. Hiába világít, épp elég fény van nélküle is. Észre sem vennéd.

Ezért mondom azt,  hogy a nehézségek az életedben mindig azért jelentkeznek, hogy értelmet adjanak a belső fényed születésének. Értelmet ad az elemlámpádnak a kezedben.

Aki mindig csak langyos vízzel találkozik az ellustul.  Annak  értelmetlen a belső fény. A belső fény mindig a sötét helyeken kezd megszületni . Ezért fontos a nehezítés az életedben, mert akkor tudsz fejlődni. Az élet a legjobb edző , aki visszaadja az értelmedet. Az életed értelmét mutatja meg, hogy értékelni tudd. Az életed valódi értelmét találhatod meg a benned lévő elemlámpával, és egy idő után, ha már nincs többé szükséged a nehezítésre, eljön a pillanat, akkor már te magad vagy a bizonyosság, a Fény. Akár másoknak is , de legfőképpen magadnak. Akkor már képes vagy sugározni a fényt a sötétségben.  Akkor beköszönt az életedben a nyár, a NAPsütötte ragyogás. De ahhoz végig kell menned ezeken az élethelyzeteken, hogy tapasztalatot gyűjthess, és másokat segíthess. Ha már magadat ki tudod emelni a sötétségből , akkor másokat is ki fogsz tudni emelni a nehézségből. Minél nagyobb a külső sötétség, annál erősebben ragyog fel a belső fény. Meríts erőt ebből a tudatból, hogy mi miért történik! Amikor valamely nehézség lép az életedbe, akkor mindig gondolj erre és meríts erőt az elhangzottakból.

♥

 

… a megvilágosult létezésről

Nem látszik rajtad ez a…hogy is mondjam… a megvilágosodás. Vidám vagy és jóképű. Tény, valami van benned, amivel töltést adsz az embernek. Inspiráló, hogy az átlaghoz képest tényleg jobban tartod magad. Pozitív személyiség vagy és a szemeid mélységet tükröznek. Mélyre hatol a tekinteted, már már nem evilági 🙂

Mondd, honnan ered a különlegességed? Hogyan lehet egyáltalán észrevenni a különlegességet?

 

Aien:  Így  🙂
Tiszta tekintettel…

…az ember alkotta világról

Miért nem működik a világ? Azt olvastam nemrég, hogy kb. 10-15 évünk van hátra és a rendszer összeomlik. Miért van ez? Te hogy látod?

 

Aien: A világot Isten teremtette, és jelenleg a világot az istentelenek akarják irányítani. Mára a pénz lett a világ mozgatóereje, és az értéked mérője. Ha nincs pénzed, értéktelennek mondanak. De ezt még súlyosbítja, ha így is érzed. Ezt érzi minden tévelygő. Ez egy baromság! Látjuk ez hova vezet. Látod te is.

Azt mondják, hogy a fejlődés mozgatója a pénz. Hát azt mondom nekik, mozgasson téged csak tovább a pénz. Tény fontos a pénz, de csak bizonyos keretek között. Valójában nem hordoz valódi értéket. Játékszerekre elég lehet, de igazán fontosat rajta nem vehetsz. Hiába van vastag bankszámlád, ha csak tíz napod van hátra. Még ezt a tíz napot is rettegve éled le, mert a pénzed nem engedi, hogy nyugodj. Mi lesz a pénzeddel, ha már nem leszel? Csak azért vesznek körbe, mert a pénzedre ácsingóznak? Alig várják, hogy kinyúlj, számolják a napjaidat 🙂 A pénzed még meghalni sem enged nyugodtan, még az utolsó pillanatig is a befolyása alatt állsz. Ez az igazság. Ilyen a pénzvilág, izgalomban tart. Sosem nyugodhatsz, ha van azért, ha nincs pénzed, azért.

Isten más értékeket tart fontosnak, mint az ember. Az igazán értékes és fontos mozgatóerő a szeretet, a kegyelem, a hála és a tisztelet – lenne. Ha lenne még egy halvány szikrája az emberekben. Nos ezekből van manapság a legkevesebb. Mellébeszélés és ködösítés van ezen a téren, de ha valóság lenne a sok sok beszéd mögött, nem ez lenne az eredménye. Nem lenne szétzilálás. Nézz körbe, ha nem hiszed! A vak is látja, mi történik, de hát te is ezt mondtad, úgyhogy tudsz róla. Ezért mondom, hogy ha az ember eképpen kezeli a rábízott világot, mégis mit vár? Van 15 éve és pont. Jobb esetben. A hanyatlás megkezdődött, és egyre nehezebb lesz megállítani. Pusztulás, széthúzás, önös érdekek és szenvedés, ennyit ér az ego vezette világ. A hűség kiveszett a szívekből, a tudatosság kihunyt a fejekből. Volt egy dokumentumfilm, ahol azt állították a szociológusok és történészek, hogy az emberiség az eddigi élete alatt mindössze 5 napig élt teljes békében. Gondold el! 5 nap volt csupán a Földön, amikor nem volt viszály és háborúskodás. Hogy unatkozhatott az ember ebben az 5 napban 🙂

Tudatosságról papol a sok idióta, de tudatosságot a tények nem igazolják. Csak látszat és a süket duma van manapság. Mert a vak szemek és a süket fülek ezt keresik. Ezt csodálják, miközben a pénzt és a hatalmat imádják- és pont abból sosem lesz elég a zsebükben. Mert ami van, az sosem lesz elég. Ez a hamis érdek vezeti az emberiséget és ez ad teret a káosznak. Az emberben élő hiány. A belső elégedetlenség a bajod forrása. Amilyen az ember lelke olyan az élettere. Káosz.

Ez minden, csak nem hűség a Teremtő felé. Ez hűtlen kezelés. És ugye, ha te a rád bízott értéket nem előírás szerint, a tulajdonoshoz hűen, becsülettel kezeled, viselned kell a következményeit.  Ez a következmény az, amiről beszélsz. Ez a természetes reakció. És még kegyes hozzánk a Teremtő.

Mennyi lehetőséget adott a változtatásra! Mindent megadott az ember számára, lehetőségeket, technikai vívmányokat, felfedezéseket, végtelen energiát szolgáltat, ezen túlmenően életet adott nekünk. Bizalmat adott. És az ember mit tett, mióta emberként tudja magát? Ösztönösen a másik ellen tesz. Harc, háború, elnyomás, kizsákmányolás jár nyomában. Civilizáltnak mondott ember ahová belépett fájdalmat és szenvedést hozott magával. Mert ez van a lelkében és a fejében. Fájdalom és teher. Ezt cipeli. Alá és fölérendelt viszonyokat teremt- ennyire futja az én-ego tudatból. Ennek köze sincs az ÉN -hez és a MI tudathoz, a valódi Tudatossághoz. Az ember én-ego tudata aláássa a MI tudatot. Nem csoportban tervez, mert nem tud abban tervezni, hanem én –ben gondolkodik. Nos ez az, ami megalapozza az eredményt ami 15 évet ad nekünk.

Θ

 

… a természetesség természetéről

Mi a természetesség? Azt mondtad, hogy a természetes létezésünk a megvilágosodás. A végső cél.

Mi tehát az ember természetes állapota?

 

Aien: A könnyedség, a lágyság és a boldogság. A belső öröm és béke. Már most is ez vagy. Hihetetlen ugye? Lehet, de csak az elmédnek. Azért, mert nincsen rá logikus magyarázat. A logika és a megvilágosodás nem összeegyeztethető. De nagyon is valóságos, ha nem elmével akarod megfogni, mert az folyamatosan kicsusszan majd a racionalitás karmaiból. Ez az illogikus állapot vagy leges legbelül. A Fény. Azonban ezt jelenleg eltakarja, elfedi megannyi máz és szennyeződés.

A természetességed a boldog, hamisítatlan Én- ed. Azonban ezt nem élheted meg, mert mindig is azt tanították neked, hogy valami más vagy. Valaki más szerepét adták rád. Az a sok korlátozás és hamis információ tett színésszé. A színész minden, csak nem természetes. Valaki más. Jó színész, aki majdnem tökéletesen adja vissza a kitalált szerepet. Illuzionista.

A színész tudja, hogy szerepet játszik, te viszont azonosultál a szerepeddel. A színész a darab végén, az öltözőben lemossa magáról a festéket, te viszont nem akarod. Ezért szenvedsz legbelül és ezért vagy boldogtalan. Holott a természetes léted a boldogság lenne, de ezt nem élheted, hiszen a környezetedben senki sem éli, senki sem érti. Nem akarsz bolondnak látszani, ezért te sem vállalod.  A külsőd másnak akar mutatkozni, mint ami legbelül vagy, ez a gondod. Semmi több. Nincs gond, csak az, amit magadnak kreálsz. Belül tiszta vagy és természetes, kívül természetesnek és tisztának akarsz látszani. De a látszat és a valóság más és más. Mindez összekavarodott benned. Ez természetellenes.  A felvett szerep súlya tesz nehézkessé és merevvé. Ezért nem lehetsz természetes. A természetesség mindig súlytalan és könnyed. Te viszont a súlyosat választod, mert abban látod az értéket. Aminek súlya van, azt gondolod tartalmasnak és értékesnek. A nagy tömeget. A gondokat és problémákat is ezért választod, mert nélkülük súlytalan lennél. Lég üres. Pedig éppen ez az állapot a természetességed. Ez a megvilágosodás.  A súlytalan könnyedség és lágyság. A természetességet csak a szerepek visszaadásával érheted el. Vissza kell adnod az egész forgatókönyvet a rendezőnek. Színészből rendezővé kell válnod.

A megvilágosodás a természetességed. Ott, aki vagy legbelül. Ő a benned élő Buddha. Ő maga a nagybetűs Létezés. Az értelmed. Az élet szeretete, az élet elfogadása, miértek és hogyanok nélkül. Magyarázat nélkül. Ahogy van. És kész. Nincs több beszéd és sallang.

Nincs kivétel. A természetesség nem válogat. Mindenki Buddhának születik és mit tesz az ember élete során? összezavarodik, elhalványul, majd sötétségben és káprázatvakságban hal meg. Elvakítja a látszat. A halál pillanatában akar élni. Micsoda blamázs! Egész életét végighaldokolja és az utolsó pillanatban jön rá az életvágy. Őrület! – a világ pedig vele együtt haldoklik. Nézz csak körbe! Pusztulás és pusztítás követi nyomában. Természetességről beszélnek az emberek és közben természetellenesen élnek. Az, amit életnek mondanak, valójában vegetálás. Időhúzás, pedig idő nem létezik. Halogatás. Haldoklás.

Te választottad, ne okolj másokat!

Mi a természetesség?- ezt kérdezed. A természetesség az igazi arcod a maszk mögött. Maszk- mert sosem lehettél biztos abban, hogy vajon vállalhatod-e az igaz arcodat. Nem volt támogatottságod ebben, hiszen a környezeted sem mutatta meg sosem az igazi arcát. Mind maszk mögött éltek. Mégis te hogyan vállalhattad volna?

Sehogy! Mind hülyének néztek volna. Tehát nem voltak támogatóid. Ez az alapvető gondod. Ez a világ baja, hogy senki sem éli önmagát. Mindenki több, jobb, szebb, fittebb, stb akar lenni. Mindegy mi, csak önmaga nem. Valami más, mint ami most ebben a pillanatban. Ez az ember alapvető gondja. A többnek látszani, mint ami van. Ez a természetesség elleni tett.

♥

 

...a változásról

Egy nagy változás után vagyok. Megtettem azt, amit már régóta terveztem. Eldöntöttem és megreformáltam az életem. De maradt egy kérdésem: Honnan tudhatom, hogy jó irányt követek? Létezik jó és rossz irány? Bármi, amit teszek mindig a fejlődésemet szolgálja. Tanít. Igaz? Tehát, minden irány amerre járok, jó irány?

Jól gondolom?

 

Aien: Örülök, hogy rászántad magad. Részben igazad van.

A Tett

Bármit is teszel, annak mérhető lesz a hatása. A gondolataid, a szándékod és az ezekből kilépő tetteid vonzata mindig megjelenik a világban. A cselekedeteid rezgést, energia hullámokat indítanak el a térben és időben. Lenyomatokat hagysz magad után. Olyan, mint amikor beledobsz egy követ a tóba, a köved hullámokat generálta közegben.  A külső hatás folyamán fellép egy visszahatás. Ez mérhető, látható. Hogy építő- e ez a hatás vagy romboló, le tudod lemérni. Magadon és a környezeteden. Ha szépülsz, épülsz, ha szépül körülötted a világ- amelyre hatással vagy, akkor ezek a hatások, amiket útjukra bocsájtottál, építőleg hatottak. Téged dicsér a következménye. Ha ennek az ellentéte, akkor romboló volt a tetted. Bár hogyan alakult, a vonzata téged illet. Ez megalapozza a kedved és a hangulatod. Mert a tetteidnek Te vagy az eredménye. Te vagy a tetteidnek a hatása.

Mérd le, hogy milyen ez az eredmény! 
Hogyan érzed magad, amikor egyedül vagy? 
Csak te. Egyes egyedül. Ha nincs közönséged… milyen a kedved?
Milyen a környezeted, ha végig nézel rajta? Rendezett? Élhető? Van benne helyed? Milyen érzéssel tölt el? Milyenek az emberi kapcsolataid? Stb… A világ, amelyben élsz a te teremtményed, megmutatja: mit és hogyan tettél. Ez a karma (tetteid és annak vonzata) könnyebb oldala. 

 

Az Irány 

A jó vagy rossz relatív. A jó lehetne akár jobb is. A rossz mindig tudna még rosszabb is lenni. A lényeg, hogy neked mit jelent a jó vagy a rossz. 
Valamit tettél, cselekedtél egykor… oké. Ha tehetnéd most is megtennéd ugyanezt? Ugyan úgy, mint rég? Ha nem változtatnál rajta, azt mutatja, hogy az irány jó volt, mert téged mindez jó érzéssel tölt el. Már tudod mit vonzott, és ez jóleső érzést ad. Szikrája sincs a kétségnek a szíved mélyén. Ez fontos! Meglépted és ismét megtennéd. Tétovázás nélkül. Spontán! Ennél nagyobb bizonyíték nem kell. Ez elég.

Másik. Amin változtatnál, ha most megtehetnéd, ha ismét a választás előtt állnál…  most már látod… úgy tűnik, rossz irány volt… és te nem nyugodhatsz… belül ràg valami… bárcsak felülírhatnád… stb. Vége. Oldódj! Engedd tovafolyni! Így alakult, és megtanultad a leckét. És amit még most is rossz iránynak vélsz, hidd el! Bizony, ez is jó irány volt. Hiába ítéled el. Mert lehet, hogy egy, a szemeidnek most még láthatatlan, de  még rosszabb iránytól óvott akkor meg. 

A Tanulás

Tanulj a hibáidból. A hibáid arra jók, hogy tanulhatsz belőlük. És  mivel az ember tanulni érkezett, a hibái tanítják. Ezért nincs hibátlan ember. Mindenki tanár és tanuló is egyben. Tanulni pedig, csakis magad útján érdemes. Így leszel hiteles. Értékes tanár. A legjobb tanár te vagy. Már, ha kész vagy tanulni magadtól… Becsüld meg a hibáidat, és fordítsd meg az irányát! A hibáid és a tanulságuk fontosak, hogy a következő tetted rosszabb ne legyen, de még jobb lehessen, mint az előző volt.

♥

 

…a benned élő angyalról

Mondd Aien! Milyen bizonyítékod van az angyalok létezésére?

 

Aien: Te vagy a bizonyíték!

A hiteles bizonyíték benned jelenik meg, és mivel te ezt a kérdést tetted fel nekem, az azt bizonyítja, hogy nincs számodra megfelelő bizonyítékom. Jelenleg nem létezik számodra bizonyíték, mert nem vagy olyan állapotban, hogy fogadni legyél képes ezt a bizonyítékot. Ezt a bizonyítékot meg fogod tapasztalni, mindenki megtapasztalja, egyszer biztosan…előbb vagy utóbb… és akkor már nincs többé szükséged bizonyítékokra.

Hiszen akkor már TE VAGY AZ.

Φ

 

… a változás jeleiről

Honnan tudom, hogy változom? Honnan ismerem fel a változást? Mik azok a jelek, amikre figyeljek?

 

Aien válasza: Te magad vagy a változás. A tudatos változás is te vagy- persze csak akkor, ha működteted. Ha nem működteted, akkor az élet változtat meg. Ez fontos különbség.

A leginkább a kedveden érzed a változást. Ha tudatosan változol, az öröm él benned. A változtatás újat hoz az életedbe. Örömöd leled a legapróbb részletekben is. A változás boldoggá tesz, az állandóság unalmassá. Az unalom megbetegít, ha sokáig műveled. Aki beteg, abban hiányzik a boldogság, abból az emberből hiányzik az egész-ség. Aki beteg, az boldogtalan, hiszen csak az egész- séges ember lehet boldog. Egész az, akiben nincs hiány. Ő az, aki boldog. Ahol boldogság él, ott nem létezhet betegség, csakis egész-ség. Az Egész-et ( Élet, Univerzum, stb) a változás mozgatja. Érted ezt?

Az élet maga a változás. Az életet a változás működteti, és mivel az ember is része az Életnek, így ez rá is igaz. Minden változik, ez természetes. A Természet mozgatója a változás.

Persze vannak pontok, amelyek együtt lüktetnek a változásoddal, ezek együtt áramlanak veled. Fix pontok, amelyek veled együtt fordulnak. A változás az örök körforgás, ez pedig az élet áramlása.

Honnan látod a változást?

Bárhonnan. Várj, mondok példákat.

– A környezeteden. Az is veled együtt áramlik, veled együtt változik. Az ideje múlt kipörög, aminek ideje jön el, az beforog az életedbe.

– A barátaidon. Az igaz, hogy ez egy fix pont. Bárhogy változol, veled együtt változnak és az igazak megmaradnak. Ők veled együtt változnak. Aki nem, az bizony nem volt igaz. Szerepe múltán lelép.

Tükrök tükre.

– Az emberi kapcsolataidon. Aki nem változik veled, leszakad rólad. Ideje múlt lesz, így távozik.

– A párkapcsolatodon. Igaz veled változik. A hazug távozik.

Stb

Tehát bármiben lemérheted a változásodat, hogy az milyen irányú. A visszatükröződéseken látod és a visszajelzéseken. De sose gondold, hogy változol! Ne gondolkozz rajta. Ne akard, hanem egyszerűen csak Tedd! Érezd! Az érzéseidre figyelj, azok sosem csapnak be!

⊃

 

…az idegen (nem szokványos) létformákról

Vajon létezik idegen civilizáció az űrben? Olyan hatalmas az univerzum! Lehetetlen, hogy csak mi létezünk benne. Az emberiség régóta keresi és mégsem találja a földönkívüli élet formáit. Szerinted létezik a miénkhez hasonló életforma a világűrben?

 

Aien: Igen is meg nem is. A világűr végtelensége mint a lehetőség. A lehetőség végtelen, mint maga a világűr, amelybe bármi belefér. Benne minden elfér, így például belefér egy idegen civilizáció is, aki tőlünk-, rajtunk kívül álló idegen létforma. És mégsem találja az ember… azért nem találja az ember, mert az ember és az emberi elme az aki keres és az emberi elme túlzottan egoista ahhoz, hogy megtalálja. Az emberi elme meg van győződve róla, hogy az idegen létformák, amelyek számtalan alakban megjelennek a világűrben hasonlóak az övéhez. De ez nem így van, ezt csak az ego és az elme találta ki. Meg van róla győződve, azt keresi ami hasonló hozzá. Azonban ez korántsem így van. A világban és a világűrben, ahogy te is helyesen érzed, mondod bármi belefér, bármi elfér benne. Így számtalan megannyi életforma létezik. Sőt mondok valamit neked: Hiszed vagy sem, de itt a földön is létezik. Más síkon és más életdimenziókban is számtalan létforma létezik, de ezek nem hasonlóak a megszokott, az általunk megszokott és elismert létformákhoz. Teljesen mások ezek szerkezetileg. Más felépítésűek, mint amit mi életnek nevezünk. Azért nem találják, mert az emberek teljesen mást keresnek mint ami valóban van. Ugyanolyat keresnek, ami hasonló a mi létformánkhoz, de ez egy nagyon egoista és nagyon önző elképzelés.

Viszont a világűr egyáltalán nem önző. Nem sajátít ki magának egy létformát. Otthont ad bármely megjelenésnek, amely teljesen eltérő a mi megjelenésünktől. Ők mást neveznek Életnek. Teljesen más anyagi-, sőt nem is anyagi felépítésűek- amit mi anyagnak nevezünk az egy nagyon nagyon leegyszerűsített megjelenési forma az univerzumban. Nagyon kezdetlegesek vagyunk . Gyönyörű létforma ez itt a földön, de ettől sokkal különlegesebb, sokkal színesebb, fényesebb és teljesen más alakzatú létformák is léteznek.

Az ember keresi a kapcsolatot ezekkel a távoli civilizációkkal vagy épp közeli civilizációkkal, de ők nem biztos hogy keresik velünk a kapcsolatot. Önző gondolat az is, hogy mi fontosak vagyunk számukra. Nem! Nekünk fontos az, hogy találjunk valamit. De miért fontos az, hogy megtaláljuk azt, amit annyira keresünk? Hogy ugyanígy kizsákmányoljuk őket is, mint ahogyan tesszük azt magunkkal? Hogy igába hajtsuk őket? Gondolj csak bele! milyen önző az emberi elme és Ego. Maga alá akar rendelni mindenki mást, mint ahogy az embertársaival is teszi. Hát ezért nem keresik a kapcsolatot velünk és megmondom őszintén, jelenleg jól is teszik.

Az emberiségnek meg kell változnia, jó irányba kell terelődnie ahhoz, hogy ezek a sokkal intelligensebb létformák egyáltalán megjelenjenek számára. Kapcsolatra érdemessé kell válnia. Az ember előtt még nagyon nagyon sok fejlődés áll, nagyon fiatal létforma az emberiség. Ez a forma, amiben mi élünk még nagyon fiatal, habár nagyon kiváncsi. De nem biztos hogy tényleg Örülne annak amit találna. Nagyon elszánt abban, hogy találjon valamit, amelyet megvizsgálhat, elemezhet, ellenőrizhet és sajnos nem kizárt, hogy bármi áron hasznot remél majd mindebből, mintahogyan teszi azt évezredek óta az ember az ember társaival és magával a Föld bolygóval is.

Gondolj csak bele, ha te egy idegen civilizáció lennél, amely már meghaladta ezeket a köröket, amiket az emberiség most játszik, szeretnéd a kapcsolatot ezzel a primitív megjelenési formával? Aki állandó harcban áll valakivel? Aki békétlen és önpusztító? Ugye nem.

Az emberiségnek fel kell nőni a kíváncsiságához. Az emberiségnek meg kell változnia ahhoz, hogy kapcsolódni legyen képes. Érdemessé kell válnia. A kapcsolat lehetősége-, a kapcsolatteremtés lehetősége csupán egy csettintés, egy pillanat. De amíg nem képes arra, hogy kapcsolódhasson, ez a pillanat számára elmarad.

ℵ

 

… a spiritualitásról

Hogyan tudom felismerni a tudatosságot és a valódi spiritualitást? Belezsong a fejem abba a temérdek spiri infóba, ami ömlik felém. A többsége fabatkát sem ér, sajnos már megtanultam. De nem adom fel, érzem vár rám az igazi tudás.

( T.Andi )

 

Aien: A tudatosságod első lépcsőfoka az, amikor a világ megnyilvánulásai közül képes vagy kiválogatni az igazságot. A spiritualitás valójában akkor lép az életedbe, amikor a temérdek hazugság és ál spiritualitás között képes vagy tisztán látni, és meglátni az igazat.

Amíg ez nem történik meg, téged bizony megvezetnek.

Megtévesztettek. Akit meg lehet téveszteni, az viszont nem lehet tudatos. Aki nem lát tisztán, az meg nem spirituális.

A spiritualitás a szívből látás. Mindez a lelki társaddal való kapcsolatról szól. Ő tudja csak az igazságot, a te igazadat. Senki más. Csak ő.

Ő a te hiteles tanácsadód. A lelki ismereted a valódi spiritualitásod. A kapcsolatról magaddal. Te magad vagy a barátod, a hű társad, a benned élő Mester. A kettőtök kapcsolatáról szól ez az egész történet. Hívd ahogy akarod, de ő az egyetlen Guru, aki számításba jöhet nálad. Sok mondvacsinált guru létezik manapság, akik mind üzletelni akarnak veled, üzleti alapon árulják a spiritualitást… a sok divatfüggő tévelygő 🙂

Álság és hamisság tengernyi van, míg igaz csupán cseppnyi. Való igaz, ma nem vagy könnyű helyzetben ezen a téren 🙂 nem könnyű felismerni az igazságot ebben a káoszban, de nem lehetetlen. A tű a szénakazalban… De ne csüggedj! Van kiút! Hallgass a szívedre!

Más. Tedd a szívedre a kezed.

Mi a célod a tudatossággal?

Mi a terved a spiritualitással?

Felkészültél rá? Valóban?

Mi a célod? Valami célod csak van vele… 🙂

> 

A Lélek ismerete egy különleges képességed, amelyet ritkán használsz. Hogy miért? Most nem megyek bele… tudod te magad is.

Ez a szem a te tisztán látó érzéked. A 6.érzéked. Ez a megérzés. vagy 3.szem – vannak, akik így hívják. Én úgy nevezem:

a LÁTÓ SZEM. Amikor van érzéked az igazat felismerni. Érzed és tudod, mi igaz.

Honnan tudod melyik igaz és melyik hamis?

A hamis elaltat, az igaz felébreszt. És aki jól alszik, az nem biztos, hogy fel akar ébredni.

A hamis azt szajkózza, amit hallani akarsz,

az igaz van amikor azt mondja, amit hallani sem akarsz. Ha más nem, hát legalább innen tudod. 🙂

♥

 

… a hivatásról és a munkáról

Mondd, hogyan tudsz megélni ebből, amit csinálsz?
Én is ilyen munkáról álmodom, hogy emberekkel foglalkozzam. Úgy érzem ez az utam.

 

Aien: Anyagias kérdésedre kapsz egy anyagias választ 🙂

Ha ebből akarsz megélni, sosem fogsz megélni ebből. Azonban, ha szívből teszed, amit teszel, már nem fog érdekelni, hogy megélsz-e belőle. Akkor bevonzod azt, ami a megélhetésedhez kell. Lehet, hogy más formában érkezik meg hozzád, de ha jól csinálod, megérkezik hozzád a lehetőség- akár a pénz alakjában is. Boldogulsz, és akkor boldog leszel, mert azt tehetsz, amit szeretnél tenni. De nem a pénz fog boldoggá tenni. Vigyázz, a pénztelenséged súgja azt neked, hogy a pénz boldogít! Tény, szar ügy, ha nincs pénzed, de ne azért kezdj emberekkel foglalkozni, ál spiri módon, hogy ebből gazdagodj. Ne légy illúziókeltő. Hatalmas felelősséget veszel magadra, mert neked az igazságot kell átadnod. Ha a hazugságot terjeszted, viselned kell a következményeit.

 
Ha szívből teszed, amit teszel, örömöd leled a legapróbb részletekben is, mert az lehetsz, aki szeretnél lenni. Akkor, ha valóban így is érzed mindezt. Máskülönben, jobb, ha elfelejted ezt az egészet, és átértékeled ezt magadban, és felteszed a kérdést: ki az, aki álmodja mindezt?

 
Munka. Amikor agyból dolgozol az a munka. A munka rabság, mert ha dolgozol, valamitől valakitől függsz. A hivatásod a szabadulásod. A munka az agy szüleménye, amely függőséget ad számodra, például a pénztől függsz. Mert te ezért dolgozol. Az agyad tervelte ki mindezt. Ha ésszel keresed a pénzlehetőségeket, az a munka. Agytekervény munka 🙂

A hivatás több ennél.
 
A hivatás elhivatottság, és az nem mérhető pénzen. Bármit teszel, magadért tedd elsősorban, amit teszel, amit tennél magadért. Tedd meg!
Légy példa-értékű! Légy különlegesség! És ha már magadon kipróbáltad mindezt és működik, na akkor elkezdenek az emberek is megtalálni. Elkezdenek szálingózni hozzád, és érzik, hogy te valami más vagy, mint a tucat, más vagy, mint a sablon. Valami különlegesség vagy, akiben nem fognak csalódni. Persze a többség úgysem tud mihez kezdeni veled. Félreértenek és jelzőkkel illetnek majd, de azt mondom, békülj meg ezzel. Mindez nem számít. A különlegesség nehezen eladható, ezért nem fogsz megélni belőle, mert te nem egy árucikket árulsz, nem egy terméket adsz el. A sablon, a tömegtermék sokkal inkább eladható. Mégis arra ösztönözlek, hogy keresd a különlegességedet, keresd magadban az egyediséget! Azt a kincset, amit csakis Te adhatsz az embereknek. Ez nagyon nagy elhivatottságot kíván, nagyon hosszadalmas lesz a folyamat, és nagyon sokat kell tenned, figyelned. Őrülten sokat kell tanulnod – beleőrülsz 🙂 nézz csak rám, majd ‘öt évtizede ezt csinálom ebben a testben 🙂

 
Nem vicc! Szembe kell nézned magaddal és meg kell békülnöd a gyengéiddel, el kell fogadnod teljes mértékben önmagad. Példaképpé kell válnod. Ez nem könnyű elsőre, de a kitartásod meghozza majd a gyümölcsét. Ha komolyan gondolod mindezt, felfedezed magadban az értéket. Akkor felismered, hogy ez bizony minden pénznél többet ér. Ha megtalálod ezt, már nem fog érdekelni többé a pénznek ez a forrása, akkor már tényleg elkezdhetsz emberekkel foglalkozni. Ha itt tartasz, akkor majd megérted, hogy miért mondtam el mindezt. Akkor már képes vagy valódi értéket adni az embereknek, de ha nem járod végig az utad, csak sablonokat adhatsz számukra.

Ο

 

… a munkahelyi rivalizálásról

A munkahelyem egy jó munkahely és szeretek is bejárni, de az egyik kollégám folyamatosan kitalál magának. Egy ideje már, hogy állandóan űberelni akar. Eleinte észre sem vettem, de mindent elkövetett, hogy észrevegyem ármánykodásait. Nem durván teszi, de mégis egyre jobban érezteti a felsőbbrendűségét. Ő az aki mindent jobban tud, és mindent megold. Minden helyzetet megragad, hogy megmutassa, ő többet engedhet meg magának. Bármit csinálok, azonnal kész rákontrázni, bármiből képes előnyösebbnek látszani nálam.

 

Aien: A rivalizálás egyfajta kisebbségi érzésből eredő, féltékenység. És ez a féltékenység egyfajta frusztrációban ölt alakot. Valami miatt a rivalizáló úgy látja, hogy kevesebbet ér nálad. Lehet, hogy így is van 🙂 nem tudom, nem ismerem. Mondd, tényleg több nálad?

Ugye, hogy nem. Hogy is lehetne? hiszen ő nem te vagy, te meg nem ő vagy 🙂 De a lényeg, hogy ő most értékrendbeli zavarral küzd, és rád akarja vetíteni a vélt értéktelenségét. A vélt alacsonyabb értékéből ered a „többnek látszódni” vágy képzete. Hamis képet dédelget magáról és egyben rólad is. Valamire féltékeny, lehet, hogy épp azért rád féltékeny, mert te valamiben jobb-, vagy valami miatt tényleg több vagy nála.  Ezt látja, és nem akarja elfogadni, hogy te neked sikerült, neki meg nem- de ez legyen az ő baja, ne legyen a te bajod. Zárd rövidre, engedd, hogy több lehessen, engedd, hogy ezt képzelje, amit csak akar, de ne szentelj neki több figyelmet. Az is benne van a pakliban, hogy megakarja szerezni a figyelmedet. Csodálójává akar tenni. Tudod mit? Csodáld, dicsérd meg, de csak addig, amíg kedved van, add meg neki a csodálatot, add meg neki a hőn áhított dicséretet, de ne alázkodj meg előtte. Mindvégig legyen a tudatodban, hogy ő most önmagával vív árnyékharcot. Ne feledd: a király azért lehet király, mert a nép trónra engedte. A nép az, aki királlyá fogadta. Ő meg elhitte 🙂

∴

 

..a zenéről

A Lélek tánca mozgásmeditáción felmerült, hogy Miért ez a zene? 

 

Aien: Mindenki arra asszociál, amire az élete mintázza. A véleményed te magad vagy.

De a véleményeken túl, a felelősség az enyém, túl a jelenlegi földi alakon és törvényeken –

Mivel én hívom létre a teret, amelyben lehetőséged van tenni magadért, a felelősség is az enyém. Így nem engedhetem meg azt, hogy visszamaradjon valami, amely káros lenne másokra nézve. A zene segít, hogy megnyílhass, segít feloldani az blokkjaidat, elakadásaidat és ezeket beleadhatod a térbe.

Azonban mindezt nekem kell átalakítanom, és az én felelősségem, hogy a beszennyezett teret olyanná tegyem, hogy abból másnak kára ne származzon. Úgyhogy ez a zene és hang, frekvencia tér az, amely segítségemre van abban, hogy ezt megtehessem. Tehát nem csak érted van, hanem értem is. Hiszen csakis így tudom garantálni, hogy mindaz, amit hozol (lelki terhek, testi elváltozások, gondolatok,  játszmák és dilemmák…stb) és itt kiadsz magadból – ki árad belőled, másra és rád nézve feloldódjon, pozitív tartalommá alakuljon itt és most a térben.

Ezért.

Ξ

 

… a párhuzamos világokról

Nemrég olvastam egy cikket, amelyikben a párhuzamos világokról volt szó. Mit gondolsz erről, léteznek ezek a létformák? Mik ezek a létformák? Létezik egy másik világ, amelyik a mi világunkhoz hasonló is lehet akár?

 

Aien: Igen létezik. Sőt léteznek más világok is a miénken kívül. Létezik földön kívüli civilizáció, még itt földön is. Persze ennek számtalan formája van és ezek teljesen másként működnek, mint a már általunk megismert és elfogadott életforma- azaz a földi létforma.

Idő és tér – Réges régen, egy messzi messzi galaxisban… szól a szlogen, és az igazságot megtalálod, ha készen állsz az igazságra. Túl a Star Wars-on…

Többféle Univerzum létezik. Most is, ebben a pillanatban. Amelyben élünk, egy meghatározott rendszerként működik a végtelenségben. Nincs kezdete és vége sem. Éppen így a többi rendszer is. Ezek alakja teljesen más, mint a jelenlegi ismereteink szerinti rendszer. Más rendszerek, másként működnek. Más értelemmel bírnak. Ezekből emelem ki a legismertebbeket és azokat, amelyek létfontosságúak számodra. Örök érvényűek, és ezek azok, amelyek meghatározzák az életedet. A mostani életedet és az ez utánit is. Tudsz róla vagy sem, most még nem annyira érzed fontosságát, így nem is érzékeled. Legalábbis az öt érzékszerveddel nem.

Ezek az Univerzumok megtapasztalhatóak és megismerhetőek, de egyik másikkal való kapcsolattól óva intelek. Ilyen például a Pokol is, amely valóság és létezik. Aki belép oda, annak azonnal valósággá válik a Pokol létezése. Értelmet nyer számára a szentírások szava. Létsík váltáskor- ilyen a testi halál állapota, nagyobb lelki traumák eseményvonzata, egyes intenzív elmeállapotok, stb. – elérhetővé válik ez a dimenzió. Erőteljes hatásra leomlanak a falak, amelyek elválasztják ezeket a létsíkokat egymástól. Tehát van olyan ember, aki már földi alakjában is képessé válik a belépésre, azért, mert megteremti magának a lehetőséget arra, hogy beléphessen oda. Ha kérdeznéd és ő elmondaná a tapasztalatait, megrettennél, elutasítanád, szánalmat éreznél talán iránta, rosszabb esetben annyira a hatása alá kerülnél, hogy vele együtt te is oda kerülnél. Ezért inkább nem mondja. Épp elég a maga baja, szerencsére úgysem fog beszélni róla…

A Mennyország éppen így létezik. Tőled függetlenül is. Nincs rád hatással és te sem vagy rá hatással. De létezik. A létezése az előtt fedi fel magát, aki megteremti magában a képességet, hogy beléphessen oda. A Pokol spontán jelenik meg, a Mennybe jutást nagyon kell akarni, nagyon kell kívánni a bejutást. Az egész mostani porszem életedet fel kell ajánlanod arra, hogy belekóstolhass. Fel kell tenned mindent egy lapra, hogy megtapasztalhasd. De ha az ember egyszer már belépett oda, akkor oda is tartozik.

Párhuzam és kizárás: aki a Menny ízvilágába belekóstolt, arra nézve már érvénytelenné válik a Pokol íze. A két létsík kizárja egymást. Ez a fontossága. Aki a Mennybe tartozik, nem vonzza többé a Pokol. Akár földi testében él, akár elhagyta azt, érvényesek rá az ottani törvények is. Akarva akaratlanul, a rendszer tagja lett. Ahogyan a Biblia is mondja, nem mindegy miként élsz. Nem mindegy utolsó pillanatodban milyen állapotban jutsz át a kapun, hogy melyik kapu vonz.

A Paradicsom is létezik. Mindenki számára létezett, az emberi elme és ego térnyerése előtt. Ahogy kifejlődött és elért egy bizonyos elmeállapotot, megszűnt számára a belépési engedély. Evett a Tudás fájáról, és a tudatlansága tette emberré, azzá, akinek alakjában tudja magát. De a folyamat visszafordítható. A kapcsoló benned van, és rajtad áll, hogy az elmén és az én- en túl felismerd paradicsomi állapotodat. Bárki számára adott a kapcsolat lehetősége. Kérdés, hogy van-e benne elég hit, akarat és elszántság odatartozni.

A további létformákról, párhuzamos létezésről később…

œ

 

… a földi tanítókról

Mitől különb egy „megvilágosult” ember a többiektől?

 

Aien: Nem különb. Ugyanolyan ember, mint bárki más, és semmi több. Különlegesebb? Talán nevezheted így is, ha akarod. Igen. Annyiban tényleg különleges, hogy felismerte a korlátait és lebontotta azokat. Nem épít már újabbakat. És mivel nem kell már a határaival foglalkoznia, figyelme a határtalanságra irányulhat.

Figyel és Lát. Látja az összefüggéseket és rendszereket. Más szemeket fejlesztett ki és ezeken keresztül tekint a világra.

Megismerte önmagát, elfogadta a hiányosságait, és az erősségeit felismerte a vélt gyengéiben. Meghaladta önmagát. Nála a világ egyensúlyban áll- az ő világa. Középpontba került. De nem magát helyezte oda, hanem ő maga lett Az. Maga lett az egyensúly.

∴

 

…a tudatosságról

Kérlek, mondd el, a tudatossá válás folyamatát. Hogyan érhetem el a tudatosságot?

Mi is az a tudatosság, pontosan?

 

Aien: Tudatosnak lenni…  igen, a tudatosság nem egy misztikus csoda, sem egy tudományos fantasztikus valami. A tudatosságot bárki elérheti. Sőt!
Mondok neked valamit: A tudatosságod már most is létezik. Csak légy tudatos arra, hogy már most is tudatos vagy 🙂

Viccet félretéve… de tényleg. Tudatosnak lenni… tudatossá válni…. tudatos életet élni…stb jól csengő szavak, amellyel bármely portékát el lehet adni.

De a lényeg számodra az, hogy meg kell tapasztalnod végre a tudatosságodat, hogy elhidd végre azt, hogy már most is tudatos vagy. Hogy elfogadd azt, hogy a képességed már most is megvan hozzá.

Igaz, a tudatosságnak több szintje létezik, és ezek a szintek egymásba olvadnak. A te személyes tudati világod is így működik. A jelenlegi tudatosságod idővel kinövi az életterét és a maga tempójában, de beleolvad az új, forradalmi tudatosságodba. Új dimenziók nyílnak meg előtted, és te belépsz. Folyamat, amelynek nincs eleje és vége sem, a Tudat nem született és nem hal meg sosem, mindig létezni fog, az éppen aktuális szintjén. A tudatossági folyamat szintekből áll, amelyek között szabad az átjárás, ha szabaddá teszed az átjárót. Bármikor képessé válhatsz a szintek közötti járkálásra, és bármikor képes vagy jelenlegi szintedet meghaladni. Ha akarod.

És hogy mikor érkezik el az időd?

Tudni fogod. Ez is az újjászülető tudatosságod része.

ς

 

… a fejlődési útról és annak felismeréséről

Honnan tudhatom, hogy az utamon vagyok? Hogy a magam életét élem?

 

… a sikeres meditációról

Miért haladok lassan a meditációban?

 

Aien: Mert aki sietni szeretne, annak minden lassú. Nem lehet eléggé gyors, hiszen azt érzed késésben vagy… de ugyan miről késhetnél le? Magadról?
🙂

A meditáció nem a sietségről szól, hanem a türelemről. A türelmet és a belső békességet szeretnéd megtalálni. Ezért gyakorolsz. Vagy nem?
Elkezdtél magaddal foglalkozni, és ez szép. Tedd fel a kérdést, hogy mi a célod ezzel a foglalkozással.
Ezért mondom folyton, hogy saját magad korlátja vagy.

Többnyire az emberek akkor lépnek erre az útra, amikor nem találják a helyüket a világban, valami hiányzik az életükből, vagy éppen padlón vannak. Nos, ez a három tényező az, ami leginkább hátráltat a meditációban. Ezeket kell levetkőznöd, és végleg el kell engedd az elvárásaidat. A korlátaidtól csak szépen, lassan és óvatosan szabadulhatsz, mert, ha rád szakadna az igazság, a szabadság érzése agyonnyomna. Nem lennél képes elviselni a súlyát.

∴

 

…az adomány szerepéről

Kérlek, mondd el, hogy miért nem egy konkrét árat határozol meg. Nem szeretnék neked alamizsnát adni. Téged nem zavar ez? 

 

Aien: Ez téged zavar 🙂 A kérdésed és a mögötte meghúzódó kétséged onnan ered, hogy nehezen adsz magadból. Ha nincs meghatározva számodra valami, az kellemetlen érzést ad.

Megtehettem volna, hogy egy fix összeget találok ki a gyakorlásra, de nem ezt tettem. Elmondom, hogy miért nem.

Nem az adomány tárgyán vagy összegén van a fő hangsúly, hanem azon, ahogyan adsz.

Az adomány nem alamizsna. Amikor valakinek adományt adsz, magadból áldozol érte és ez az adakozó szándékod a szívedből fakad. Az alamizsna ellenben egy kényszerű cselekedet, amelyet agyból magadra erőltetsz. Az adomány energiát áramoltat feléd, az alamizsnaérzés és gondolata pontosan az ellenkezője annak, energiát von ki, mert a szándék a lényeg, a tett már másodlagos.

Az adományozó szerep egy lehetőség számodra, hogy spontán, szívből, tisztán cselekedj. A felismerés a tied, hogy szívedben hol tartasz. Az adomány, ha tiszta forrásból, valóban tiszta szívből ered, erőt áramoltat az adományt adó felé. Az adomány nagy tanító mester, akinek tanítása mindig az adományozónak szól. Az adományt fogadó csak egy eszköz a tanításhoz, a kréta és a tábla az élet iskolájában. Hogyan és mit rajzolsz, mit írsz fel a krétával a táblára, már rajtad áll.

Ha egy konkrét árat találtam volna ki, egy láthatatlan korlátot építettem volna neked. A lehetőséget vettem volna el, hogy tisztán adhass magadból, a tortádból egy szeletet. (és itt most teljesen mindegy, hogy ez milyen anyagi formát ölt) Mindenkinek mások a lehetőségei, de a választás és a szándék kifejezés lehetősége mindenkinek azonos szabadságot nyújt. A konkrét árnál ez a lehetőség nincs meg, hiszen az ár fix és kész, akkor nincs választási lehetőséged. Akkor nem tudsz szívből adni.

℘

 

… a betegségekről (általában)

 

Aien:

az Egyik. Amikor az elméd akarja megmondani a testednek, hogy mit, mikor és hogyan tegyen, akkor a tested megbetegszik. Azért, mert képtelen szóhoz jutni az elme fecsegésétől. És mivel az elme hangja meggyőzőbben érvel, te rá hallgatsz. Így a tested mi mást tehetne? Úgy érzi, hogy te nem szereted eléggé, azt érzi, hogy te nem figyelsz rá. A sejtjeid szomorkodnak és elveszítik az életkedvüket … és te akkor kezded egyre rosszabbul érezni magad a bőrödben. Akkor a tested olyan jelzéseket küld feléd, amelyeket észre fogsz venni. Ha nem akarod észrevenni, erősebb jelzéseket küld. Talán majd akkor észreveszed… Ezek a krónikus, hosszan tartó testi zavarok, deformitások, amolyan funkció betegségek.

 

a Másik. Amikor az elméd megfojtja a lelked. Ekkor a lelked is jeleket kezd küldeni feléd… stb, ugyan az a képlet. Az elméd érvel és magyaráz, a lelked pedig szenvedni kényszerül. És te vele együtt kényszeredsz…. szenvedésre ítélted a lelked és a tested. A betegségek másik fajtája, sérülések, balesetek- erre az állapotodra követő jelzések.

 

a Harmadik. Az elméd elveszíti a tudatosságát és kizökken- amikor már folyamatos a hangzavar a fejedben. A kontrollt vesztett elme baja a testi- lelki bajok forrása, amikor az agy magával rántja a testet és lelket. Nem kell, hogy pszichopata légy, elég, ha neurotikus vagy. Azért vagy neurotikus, mert nem tudod feldolgozni és helyén kezelni a sok információt. Mert nem a helyükön kezeled őket, és mert kicsúszott az irányítás a kezedből. Ennek eredménye az előbbi kettő állapot.

A legnagyobb problémád az, hogy a tested és a lelked dolgait agyból akarod megoldani. Ennek a próbálkozásnak az eredménye a betegséged.
A tükre a formája. A formája a te tükörképed.

θθ

 

…egy észrevételedről

Egy észrevételemet szeretném megosztani veled.

Már egy jó ideje foglalkozom magammal, és próbálom rendezni az életemet. Többé- kevésbé sikerül is, és mára sokkal több lett a derűs napjaim száma. Határozottan tapasztalható a rendeződés az életemben. Lassan beérik az évek alatt befektetett rengeteg energiám.
Egy dolog azonban nem rendeződik, sőt.

Egyre érzékenyebben reagálok a külvilágra. Egyre inkább megérintenek az emberi hülyeségek, az értelmetlenség okozta szenvedések, amik lépten-nyomon szembejönnek velem. Különösen a gyermekek és az állatokkal szemben történtek érintenek meg.
Még valami. Csak egyes, hozzám közelálló társaságban érzem jól magam. Sőt egyre inkább keresem az egyedüllétet, és nem is vágyom közösségbe. Ez normális reakció? Hogyan tudnám megőrizni a belső nyugalmamat, minden körülmények között? Létezik ilyen? (Imola)

 

Aien: Az utad iránya határozottan jó, teljesen megértelek. Érzékenységed a természetességedből fakad, mivel egyre inkább természetesebbé kezdesz változni. Természetes jelenség, hogy egyre inkább érzékenyebbé válsz, különösképpen a védtelen és tiszta jelenségek felé. A gyermekek és az állatok ön-lények, önmagukat adják, a spontán valóságukat élik és mutatják. Reakcióik igazak és cseppet sem mesterkéltek. Ők nem vértezték fel magukat az ego páncélzatukkal, nem rafináltak és nem játszanak szerepeket. Ők szabad és hamisítatlan érző létezők, épp ezért sebezhetőbbek. A tisztaságodat példázza, ahogy megérintenek.
Ahogy egyre inkább fejlődsz lélekben és szellemben, egyre inkább kezded levetni magadról azt a sok védekező réteget, amit eddig magadra aggattál. Így egyre nyíltabbá válsz és egyre érzékenyebbé. A meditáció az út, a rendeződésed felé.

A másik: A tudatos ember tudatosan választ közeget, életteret. Tudatosan választ információt és tudatosan választ olyan helyzeteket, amelyek számára pozitív tartalmat adnak. A tudatos ember nem választ olyan helyzetet, amely nem tölt vissza belé legalább annyi energiát, mint amennyit befektetett. Így képes a létezése szintjét tartani, és erről a szintről tovább haladni. A tudatos ember képes rendezi a helyzeteket, amelyeket az élet ad számára – és már bele sem lép kaotikus helyzetekbe.
A tudatosságod igazolása vagy.

⊕

 

… a példaképről

Gyakran mondod, hogy ne kövessek senkit, és csakis magamat kövessem. Ne tartsak példaképet.

A példakép szerintem inspiráló. Te máshogy látod?

 

Aien:  Régen nekem is volt példaképem, de mára elengedtem. Az évek során rájöttem, hogy sosem érhetem el őt. De minek is? Valaki más útját követtem, és amíg a mások lábnyomain léptem, egyre távolabbra kerültem önmagamtól.

Ezért mondom, hogy ne kövess másokat, mert az sehova sem vezet. A te szempontodból nézve, teljesen mindegy egy másik története. Ő nem te vagy. Ő egy másik valaki. Ha őt követed, úgy jársz, mint én, annak idején: eltérsz az utadtól. Később, sokkal nagyobb erőfeszítés kell majd ahhoz, hogy letedd a másik ember példáit és megalkosd a sajátodat. Ezért mondom, hogy csakis magadat kövesd.

Hidd el, semmi szükséged példaképekre. Légy te a példa, akár egy másiknak. De ez már nem a te dolgod, ez az ő felismerésévé kell, hogy váljon.

Pontosan tisztában vagy vele, hogy ki és mi vagy, hogy mit akarsz, mi a célja a jelenlegi formádnak. A bajod mindössze a tanácstalanságod és a bizonytalanságod. Ez a kettő a legnagyobb korlátozód, ezeket kell feloldanod.

Θ

 

… a gyermekáldásról

Gyermeket szeretnénk, de valamiért nem jön össze. Habár régóta próbálkozunk, de valami akadályoz a gyermekáldásban. Mit tehetnék még? Annyi módszert, diétát, étrendet, terápiát, …stb kipróbáltunk, és mégsem hozott eredményt…

 

Aien: Az lehet, hogy tettetek, de nem a megfelelő módszert, így a megfelelő eredmény nem érkezett meg. Nem hozta el az elképzeléseteket, meghagyta a reményeteket. De az kevés.

Nos: Egy gyermek tényleg áldás, jól mondtad. Szépen fejezted ki magad, de a lényeg, hogy így is érezd. A gyermeket meg kell hívnotok az életetekbe. A gyermekvárás áldott érzéssel kell, hogy eltöltsön mindkettőtöket, hiszen valóban egy áldott állapotot kívántok elérni. Ehhez nektek is áldottá kell válnotok, és ezt az érzést kell sugároznotok magatokból. Képessé kell tennetek magatokat a gyermek fogadására. Erre több módszer is létezik, de ezt most nem szeretném részletezni…

A lényeg: egy gyermek fogadása a lelketek találkozása, sőt ezen felül, magának az Életnek a befogadása, különösen nálad, hiszen te adsz majd életet a gyermekednek. Gyermeket úgy lesztek képesek majd az életetekbe hívni, ha a lelketek felkészült a fogadására. Helyet kell teremtenetek számára a jelenleg is zsúfolt mindennapjaitokban.
Meghittséget, szeretetet és hálát kell sugároznotok felé, így hívogatva Őt.
Ki kell küldenetek a meghívót számára, hogy megérkezhessen.
Ha úgy érzi nincs helye nálatok, nem jön.

ς

 

… a depresszióról

 

Aien:  A depresszió lelki betegség, amely akkor üti fel fejét, amikor nem vagy a helyeden. Lelki folyamtok eredménye, annak, hogy te valaki más életét éled, és a testbe zárt lelked szenved.

Élsz – de gyakran úgy érzed minek- halál

Mozdulsz – de a mozdulataid a múltadhoz kötnek- fájdalom

Teszel ezt-azt – de tetteid nem a forrásodból erednek – elesettség

Példa: a természet adta állatvilágban, a vadonélő állatoknál nem létezik depresszió, azonban ha az állatka bekerül egy ember alkotta környezetbe, ahol határait nem maga szabja, hanem mások szabják, előbb utóbb depresszióssá válik. A körülmények teszik azzá. Érző lényekről beszélek. Úgy érzi, hogy oda lett a szabadsága… igen ezt érzi, a lelke szenved, mert nem az ő életét éli, hanem amit rákényszerítettek. Hiába ápolják, jó ételeket kap, orvosi ellátást, állatkozmetikát,… sürög-forog körülötte sok ember és hiába kényeztetik, ő mégis beteg, mert a látszaton túl, érzi: valami nincs rendben, ő nincs a helyén…

Az állat ösztönlény, akinek nincs tudata, mégis képes depresszióba esni. Ezért mondom, hogy a depresszió nem elmebeli zavar, hanem lelki. Érzelmileg szenved, ahogyan az ember is, ha nem találja helyét. Az ember gondolata csak kontra a bajára.

Ösztönösen kell megtalálnod azt az életteret, ahol önmagad lehetsz. Ahol azt tehetsz, amit csak akarsz, amikor csak akarod. Hol van ilyen hely? Van. Igaz nem sok, de van. Azt mondod otthon… lehet… De még otthon sem teheted dolgaidat szabadon, mert a szomszéd mindent lát-és hall, és a véleménye fontos számodra. vagy a másiké… és ha otthon sem teheted, akkor sehol… legalábbis így gondolod. A kilátástalanság adott.

De én azt mondom, vedd elő ismét az ösztöneidet, amiket az idők folyamán elnyomtál magadban. Meg kell találnod a számodra megfelelő módszert, ami kihoz a kalitkádból, hogy végre a te életed élhesd …. hogy ismét kinyújtóztathasd a szárnyaidat, elgémberedett tagjaidat, és hogy ismét szárnyra kelhess…

Hiszen szárnyaszegetten nem repülhetsz, ezt te is tudod- ez a depressziód.

⊗

 

… személyiség/egyéniség

Hogyan választható szét a személyiség és az egyéniség?

Nem ugyanaz a kettő?

 

Aien: Nem. Hasonló ugyan, de mégsem azonos. Az egyéniséged a boldogságod forrása, a szabadságod kibontakozása, míg a személyiséged lánca adja a rabságod. Elmondom miért:

Ha arra vagy kíváncsi, hogy hogyan alakul ki a személyiség, tehát az ego, akkor figyeld meg a gyermekek szellemi és lelki fejlődését. A gyermek hű tükör, addig a pillanatig, amíg ki nem alakul a személyisége. Akkor torzul el a kép.

A személyiség fokozatosan, a kisgyermekkor múlásával kezd kialakulni- tanulmányok szerint, és én is így tapasztaltam, kb a 7éves kor környékén fejődik és a kamaszkorban éri el csúcsát, akkor állandósul. Azt hiszem, ez a korszak magáért beszél 🙂 a zavarodottság korszaka 🙂 Ekkorra lesz az egyéniségedből személyiség, na és ez az, ami lényeges, mert innentől kezdve kezdődnek el a gondjaid igazán. Eddig csak gyűjtő szakaszban voltál, innentől kezdve realizálódik benned az a sok marhaság, amit rád aggattak a szüleid- akár csak merő jóindulatból vagy sem, a rokonaid, a gyermektársaid- az otthonról hozott megfelelés csomagjaikkal, a barátaid, a tanáraid, a jó ég tudja még kik… ezek befolyásolnak abban, hogy hűen add önmagad. Ha rájuk hagyatkozol, elveszíted az egyéniséged és nyomában létrejön a személyiséged.

A személyiséged térnyerésével az egyéniséged háttérbe szorult. A helyzet az, hogy elfogadtad ezeket az utasításokat, tanokat, véleményeket, egyszóval zagyvaságokat, amelyekhez az égvilágon semmi közöd. Mind egy szálig egy másik ember véleménye rólad.

Az alapvető gond az, hogy a sok vélemény összezavart, és zavarodottságodban az egyéniséged ellen teszel. Haragot táplálsz, ha nem találsz aláigazolásokat, gyűlölködsz, elégedetlenkedsz, irigykedsz, hazudsz, ha az érdekedben az áll, akár még a hűségedet is kész vagy feladni, ha úgy ítéled, stb- Ne feledd: ez mind-mind az egód játékszerei. Ezek nem a te reakcióid, ez az elméd és az egód válaszai. Másoktól begyűjtött viselkedés minták, amelyeket felhasználsz tudatlanul. És akkor még nem is beszéltünk a szívedről: haragot táplálsz és mérges vagy, mert évek óta nyeled és nyeled a mások által kevert mérgeket, amelyeket így akarsz kiokádni magadból. De a harag és gyűlölet haragot szül.

Meg kell szabadulnod ezektől a lelki kemikáliáktól, ki kell mosnod a szívedből ezt a sok mérgező érzést, és akkor ismét felszínre emelkedik a benne élő gyermeki éned. Egy kisgyermek, aki még tisztán önmaga és sosem tesz ilyen őrültségeket. Az évek során a megzavarodott és lefojtott életkörülmények tesznek zavarodottá, mert elismered őket. Igazat és létjogosultságot adsz ezeknek, és ez pecsételi meg a benned élő gyermeki lényedet, az egyéniségedet.

Figyelj! Mindenki boldognak születik, nincs boldogtalan kisbaba. Én még sosem találkoztam ilyen kisgyermekkel. Boldog, úgy ahogyan megszületett. Pontosan tudja, hogy mi kell neki, és semmi feleslegre nincs szüksége. Tudatos kisbaba 🙂

Az embert a körülmények teszik boldogtalanná, ha magáénak fogadja azokat- a sok vélemény más szájából, a felesleges vágyai, ami nem is az övé… na és ott vannak a jó tanácsok- ma már mindenki tanácsokat osztogat, divat lett a lelki tanácsadás… ráadásnak  az a sok konkrétum és a kőbevésett információk, ezek tesznek tönkre. Mivel ezek mind egy- egy másik embertől származnak, a végén már egyetlen önálló gondolatod sem marad, így aztán mivel elvesztetted önmagaddal a kapcsolatodat, boldogtalanságodban az elméd ennek az állapotodnak a kezére játszik, amikor gyártani kezdi az idegen talajon nőtt felesleges gondolatait. Mert amíg elmével szeretnél megszabadulni a boldogtalanságod forrásától, a személyiségedtől, addig sosem oldod meg, mert az elméd válaszai és magyarázatai pörgetnek vissza a boldogtalanságodba. A megoldást a szívedben keresd, és ha megtaláltad azt, vele együtt megtalálod az elvesztett egyéniségedet is.

♥

 

… a stresszkezelésről

A versenyszférában dolgozom, és úgy érzem, összeroppanok a súly alatt. Fejfájással ébredek reggel, és egyáltalán nem tudom kipihenni magam. Teljes stressz az életem, és már nem csak a nappalaim, hanem az éjszakáim is. Még álmomban is dolgozom, és sosem jutok a munkám végére…azt hiszem, kezdek kikészülni idegileg… mit tanácsolsz, mit tehetnék, hogy a munkámban is helyt tudjak állni és ebbe ne rokkanjak bele?

 

Aien: Az információs forradalom magában hordozza az információs sokk elmeállapotát. Ennek a tüneteit érzed, amely már realitását alkotta meg a testi világodban is. Ettől vagy kikészülve, neurotikus lettél. Ez nem vicc.

Az információs sokk egy természetes jelenség, egy zsákutca az elmédnek, és ezen felül számtalan testi és lelki probléma okozója is. Temérdek mennyiségű információ ömlik feléd, és te nem tehetsz mást, mint fogadod. Az elméd csordultig tele van adatokkal, határidőkkel, dátumokkal, utasításokkal, …stb. A világ egyre őrültebb tempót diktál, és az elmédnek sosem volt nagyobb szüksége arra, hogy megpihenjen. Időt kér jogosan, hogy rendszerezni tudja az adatokat, és ami fontos, azt megtartsa, amire nincs szüksége, azt a sok-sok adatszemetet kidobja magából… különben az adatok darálnak be idővel… ezért fontos, hogy rendszeresen időt adj az elmédnek a minőségi pihenésre. Ezért mondom, hogy gyakorold a semmit. Gondolj csak bele… mindig teszel valamit. Most tegyél SEMMIT. Ez baromi nehéz, mert ha nem figyelnek oda rád, te azonnal ki fogsz találni valami tevékenységet magadnak 🙂 Mert te ilyen furfangos vagy 🙂
Ezért mondom, hogy a meditációval csendesítsd le az elmédet, hiszen csak egy kipihent és feltöltődött elme vezethet ki az információs zsákutcából.
Az életben nem tehetsz dolgokat büntetlenül. Az élet benyújtja a számlát és neked fizetned kell ezekért.

 

…párkapcsolati csokor / egyre többeket érint…

 

 Hogyan találom meg az igazit, a nagy Őt?

Aien: Ha nem keresed: találod. Ha keresed, azért nem találod, mert te folyamatosan a kereséssel vagy elfoglalva. A figyelmed máshová helyezted, ezért nem találod. Máshová esik a figyelmed fókusza.

 

Megrendült a bizalmam a férfiakban/a nőkben. Hogyan szerezhetném vissza?

:: Saját magad korlátja vagy. A bizalom és a bizalmatlanság belőled ered, te sugárzod. Ahogyan adsz, úgy kapsz. Mutass nekem valakit, aki bizalmatlanságban szeretné leélni az életét? Nincs olyan ember.

A bizalomhiány bizalmatlanságot szül, és ez ássa alá a kapcsolataidat.

 

Hiába lépek új kapcsolatba, az előbb utóbb egy régi kapcsolatomra emlékeztet. Mit tegyek?

:: Te vagy az, aki újra és újra felteszi a régi lemezt. A helyzet az, hogy hiába az új ismeretség, te és a nagy Ő még nem zártátok le a régi sztoritokat, egymást vonzzátok… így hiába virrad új reggel, a lehetőségek estére ugyan úgy kihunynak. Újra és újra…

 

Nem tudok nyitni egy új kapcsolat felé. Mit tehetnék?

:: Ez többnyire azért van, mert még nem zártad le a régi kapcsolatodat. Azt hiszed igen, de mégsem … A helyzet az, hogy félsz az esetleges kudarctól és a csalódástól. És miért lenne így? De ha te előre elkönyveled, hogy úgyis… És tényleg, Te erre alapozol, a kudarcra…hogy úgy is ez lesz, úgyis az lesz előbb utóbb… és ha így gondolod… hát így is lesz, mert ezt teremted a gondolataiddal. Amíg azt a bizonyos tüskét magadban hordozod, magad mérgezed minden kapcsolatod.

 

Egykor a mindent jelentette nekem ez a kapcsolat, ma már semmit sem. Egy nagy csőd lett a kapcsolatom, és mégsem merek kilépni belőle. Félek a bizonytalanságtól. Mit tehetnék?

:: Sokat, de te mégsem teszed.

Idővel az ember minden élethelyzetet hozzáidomul…vagy belehal… és tulajdonképpen ez is egy formája lehet a párkapcsolatból való kilépésnek, ez is egy menekülési forma. De ha jobban megnézed, már most is halottként éled a kapcsolatod.

A legszörnyűbb az, hogy habár lehetőséged lenne az élet felé lépni, te félelemből mégsem teszed. Te korlátozod magad, és félelemből nem teszel semmit, vagy látszat cselekedeteket.

 

Várom a kedvező alkalmat, hogy változtassak, és kilépjek a kapcsolatomból, amely már nem ad számomra semmit. Melyik lenne a kedvező alkalom a változtatásra?

:: Most. Nincs több alkalom számodra…és már le is késted, amíg kérdeztél 🙂 és nem lépted.

De tényleg, Minél tovább hitegeted magad, annál nehezebben fogsz lépni.

És válaszolva a kérdésedre: Mikor jön el…? Ha rajtad áll, soha nem fog eljönni az a neked illő alkalom. És tudod miért? Mert nem létezik olyan, mert te nem akarod meglépni, csak hitegeted magad.

Vágyod a változást, mindennél jobban vágyod az újat, de félsz felé nyitni. És a félelem elveszi az erődet, hogy meghozd a döntést, magát a lépést.

 

Keresem az igazit és valahogy nem találom. Hogyan vonzhatom be az ideális társat?

:: Te vagy a kulcs. A lényeg, hogy amíg TE nem válsz ideálissá, nem fogod meghívni a neked ideálisat. Mert, ha te sem vagy az, ő hogyan lehetne. Egyszerűen Te nem engeded…

A figyelmedet, a teljes figyelmedet összpontosítsd magadra, és nem a társra. Ha te teljes értékkel JELEN leszel az életedben, meglásd meg-JELEN-ik az ideális társad is. Te hívod be az életedbe.

Nem mondhatok többet, én ezt találtam.

 

Már megtettem. Megléptem életem egyik legnehezebb lépését, és lezártam a régi kapcsolatomat, de valahogy mégsem jön el a nagy Ő. Pedig mindent megteszek érte. Miért lehet ez?

:: Látszólag megtettél mindent, meglépted, megtetted… De.

A helyzet az, hogy a szíved még mindig tele van ezzel-azzal…keserűséggel, csalódással, kérdésekkel, kétkedéssel, várakozással, elvárásokkal, félelemmel, … stb, stb. stb

…és amíg a múltad malmában őrlöd a szerelem magvakat, nincs aki ismét elvesse azokat. Mert te egyre csak őrölsz és őrölsz, és a termőtalajt ellepi a gyom. Nincs már, aki vessen, így nincs aki arasson.

Gyomláld ki magad! …és akkor termőre fordulsz.

 

Kapcsolatból kapcsolatba lépek. Az elején minden szép és jó, majd némi idő múltán kiégünk. Miért van ez?

:: Akkor érkezel meg az igaz kapcsolatodba, amikor TE érkezel meg oda, és nem valaki más, akinek képzeled vagy mutatod magad. Akkor érkeztek meg, amikor nyíltan felvállaljátok magatokat. Akkor lesz belőled és belőle: MI.

♥

 

… a fordulópontról

Mondanál valamit a spirituális fejlődésről? 

 

Aien: Egyre többen ismerik fel, hogy a világ egy nagy fejlődési fordulóponthoz érkezett.

Nézz körbe! Ne ítélj, ne véleményezz! Csak csendben nézz körbe! Lásd meg a folyamatot!

A spiritualitás szele sok embert összefúj, egyre többet. Ez jó. A Lélek útja az igazi út Önmagad felé, hogy felismeréseket szerezz, túl a zavaros elmén. A racionalitás a maga keretei között működőképes, de az elmén túl meghal létezni. Nézd meg a logikusan működő világot, merre halad és mit csinál…

Azonban a spirituális szél viharossá is válhat…  ezer veszélyt rejt azok számára, akik elmével szeretnék felfogni a mibenlétét. Hiszen… a spiritualitás lelki gyakorlás, így az a Lélekhez szól és nem az elméhez. Ezért van az, ha ésszel akarod értelmezni, akkor egy nagy katyvasz lesz belőle, és a végén nyakig merülsz benne… és szerencsés vagy, ha csak nyakig 🙂 Ilyenkor jön az, hogy vagy megbolondulsz, vagy elönt a felsőbbrendűség érzete. Őrület! A nagy átverés show, ahol az elméd rendezi a díszleteket. Egy idő után tiéd lesz a főszerep, és te leszel a sztár. Az egó –sztár 🙂 Te mondod a frankót, szerteágazóak az ismereteid, mindenki ismer és mindenkit ismersz, mindenhol jelen vagy, ha tehetnéd egyszerre …arrogancia és önimádat. Ez lett belőled, a spirituális elme gyermeke. A bohóc.

Ne higgy a gondolataidnak! Nem létezik olyan, hogy spirituális ismeret. Az ismeretek az elmének a gyűjteményei. Spirituális nagylexikon, ami mindent megmagyaráz… Mi? Nincsenek olyanok, hogy spirituális gondolatok, a gondolat az elme terméke, tehát félremagyarázható és mindenkinek más jut róla eszébe. Főképp, ha szavakat formálsz belőlük. Tehát haszontalanok a TE számodra, csak az egódat eteted velük.

A magyarázatok… valakinek az elméletei, gondolatai, tehát az elmédhez szólnak, így számodra nem jelentenek értéket…ezek csak a mindent tudó, mindent megmagyarázó elme villongásai…

Az előadások… valakinek vagy az ismeretei, vagy jobb esetben a tapasztalatai, semmi hasznod belőlük… az ismeret megint csak az elme könyvtára, a tapasztalat a fontos momentum, amely mindig egyéni… ébresztőnek jó lehet egy előadás, de az lényege nem a tied… akkor zavarodsz meg, ha magadénak fogadod az elhangzottakat…hogy a tied lehessen, tapasztalatokat kell szerezned…

A spirituális könyvek hasznosak, addig a pontig, amíg el nem indulsz. Elme átfordító könyv… De hol van az az Egy könyv? Nem mindegy, melyik irányba indulsz…Minél több könyvet olvasol, annál jobban belezavarodsz…a könyvek és a szavak megint csak az elmének üzennek, hiszen értelmezed…az megint csak az elme műve…

Ha már mozgásban vagy, egy valamit tehetsz, a gondolatokat meghagyod az elmédnek, hadd fecsegjen, kit érdekel? Ha nem kap táplálékot, előbb utóbb éhen hal 🙂 …és így a teljes figyelmedet a Lényegre fordíthatod. Rád.

A személyen túli tapasztalatok fontosak, az önkutatás, amely elvezet Önmagadhoz.

Ez a lényegi Lényeg. A LÉNY és az ÉG.

Φ

 

… a vonzásról és a taszításról

Mit kell tennem, ahhoz, hogy megtaláljam az Igazit, hogy végre az igazi párkapcsolatban élhessek?

 

Aien: A személyes tapasztalataim ezen a téren… Mindenki vonzó, de hogy kit? és mit? már nem ilyen egyszerű 🙂

Az egyik legfontosabb: a Lényed. Ahhoz, hogy egy társat vonzz, elengedhetetlen, hogy vonzó legyél. No nem abban a formában, ahogyan többnyire gondolod, nem a rendezett külsőségek a fontosak, habár azok sem elhanyagolhatóak. De mégis, a belső rendezettséged milyensége az, amely vonzóvá vagy taszítóvá tesz. Gondolj bele… ki az, aki egy szemétdombra tervezi az életét? Tekints a világba! Rumliból van elég, senki sem kíváncsi rá. Hiába szép egy ház falán a vakolat, ha a szerkezete rothad…

Lásd tisztán a helyzeted. Ki vagy Te? Mit is szeretnél valóságban? Tudod egyáltalán?

Légy tudatában a döntéseid, illetve a döntésképtelenséged mögött meghúzódó tartalmakkal. Ne szépítsd a dolgokat, maradj igaz és hű önmagadhoz! Árnyoldalad épp olyan fontos, mint Fényoldalad. Ha egyiket elutasítod, felborul a rend. Mit tehetsz Te? A legtöbbet…ismerd fel a személyiségedet.

Szeresd magad!

Szereted magad? De tényleg! 

Hogyan szerethetnél mást, ha magadat sem szereted?

Hogyan szerethetne egy másik, ha magadat sem szereted?

Ha nem vagy szerethető? Ha nem érzed magad szerethetőnek…

A mérgező gondolatokról: ezek a gondolatok többnyire alaptalan elmetermékeid amelyek, mint pókháló szövik át az életed…és mit teszel? Egyre inkább belegabalyodsz a fonalaidba.

Te vagy az, aki csűri-csavarja a szálakat, aki azt gondolja, hogy nem vagy szerethető, mert…

… csúnya vagyok… túl szép vagyok … szegény vagyok…gazdag vagyok… senkinek nem kellek…mindenkinek én kellek…kihasználnak…á nem komoly…stb ÁLLJ!

Szabj határt a gondolataidnak! 

Az érzéseidről: Üresedj ki érzelmileg! Csak egy üres tér befogadó az újdonságra. Az érzelmekkel telített szív már nem befogadó, előbb ki kell azt üresíteni. Öntsd ki a lelked!

Mire értem ezt? Nagyon fontos a tisztaságod, elsősorban magad felé és így majd másik felé is… tedd le végre azokat a felesleges terheidet, amelyeket megszokásból cipelsz magaddal, és itt nem az esetleges testsúly többletre gondolok… hiszen ezen a téren a vonzalmak megoszlanak.

Leginkább a lelki terheid szabják korlátaidat. A határaidat te alakítod, ha felismered azokat, akár fel is oldhatod őket. Igen, csakis Te.

Neked kell az első lépést megtenned, hiszen a rendező folyamat belőled indul el. Senki nem végezheti el ezt a lépést helyetted… Mivel Te vagy az, aki úgy érzi, hogy örökre ezekre a rossz kapcsolatokra, vagy épp örök egyedüllétre vagy kárhoztatva… büntetés…ha így érzed, hát így is van, hiszen TE ez az érzés VAGY éppen. Ezt adod magadnak, ezt kapod magadtól.  Lehet, hogy keményen hangzik, de minek szépíteni….változtass a hozzád állásodon, még ma!

…és aki egy kapcsolatban szárad éppen el… Eleget vártál, arra, hogy majd a másik mondja ki helyetted a szavakat. Vártad, hogy majd ő lép helyetted… vártad a kedvező alkalmat, amely eddig még sosem jött el, és soha nem is fog eljönni, …és tudod miért? mert nincs is számodra olyan, hogy kedvező alkalom… és azért nincs, mert úgy érzed, hogy nincs erőd a változtatáshoz, nincs erőd az újhoz, egy valamire való kapcsolathoz…és így valóban soha nem is lesz, mert a figyelmed mindig más köti le, vagy a tehetetlenségedre pazarolod, holott a megoldást kellene felismerned és a lehetőséget választanod… de te a mocsárban ragadsz.

Örökre.

STOP!

Állítsd meg a lelked zavargását. Ismerd fel, hogy a káoszt mindenki kerüli. Kerüld el Te is!

Üresedj ki!

θ

 

… a meditáció fontosságáról

Mondanál néhány hasznos információt a meditációról? Milyen témákról meditáltok és mi az elmélkedésetek célja?

 

Aien: A meditáció egy életforma, amely az életedről szól. Miképpen formálod az életed. A te belső békédről és a letisztult igazságodról szól mindez.
A meditációhoz nem kell mester, akit követned kell. Egyáltalán nem kell hozzá semmiféle guru és nem kell hozzá egzotikus helyszín, egyszerűen semmilyen körítés nem szükséges hozzá, ez mind csak eltérít a lényegtől…egy valami kell hozzá: TE.

A meditáció célja a szíved és elméd tavasza a hosszú tél után, és az eredménye a teljes virágba borulásod, a kivirágzásod. A meditáció lényege a te felismeréseid útján nyer számodra értelmet. Bármit mondanék róla, eltérítene az utadról. Csak annyi tanácsom van, hogy gyakorolj rendszeresen. Mint mondtam, a meditáció egy életforma, és ugyebár levegőt sem csak néha veszel 🙂

A meditáció olyan, mint a levegő, életet ad. Számtalan tanító van jelen, és nagyon sok meditációs eszköz létezik, keresd figyelmesen azt, amelyik neked szól, figyeld az érzéseidet, azok nem csalnak. A kötetlenséget, a szabad kezet keresd, hiszen az eszköz egy dolog, neked meg kell tanulnod használni ezeket az eszközöket és nem vezet célra, ha más használja azokat helyetted.

Milyen témáról folyik a meditáció? – ezt kérded. Nos, a meditáció a Semmiről szól. Az ürességről és a tisztaságról. Ahogy van. Ha témát választasz, szeretnél mondjuk valamiről elmélkedni…stb, az nem meditáció, az gondolkodás, elmélkedés, vagy valamin morfondírozás. A meditáció nem témákról szól, vagy valamin elmélkedni-ről … teljes a képzavar benned. A meditáció pontosan ennek fordítottja, hogy ne gondolkodj feleslegesen. Az elmenélküliséget hivatott benned megteremteni. A meditáció lényege, hogy az elme- és érzelemürességet érj el. Tehát a fontossága az, hogy a benned kavargó gondolatokat- a gondolati szemetet kiszórd a fejedből, és a felesleges és túlzott érzelmi csatolásokat felszámold. Tiszta elméről és tiszta szívről szól. Az életet szemlélő tanúságod elérése a végső célod a meditációban. Egy állapot, amikor az életed, mint egy film pereg előtted és te csak nézed, akkor ismered fel és akkor látod meg, hogy az, aki nézi a filmet egy más Létező, mint akinek eddig hitted magad. Nem valaki, hanem a Létezés maga. Ő a végső Valóságod. Ő a csendes létező.

∴

 

… az ételallergiáról

 

Aien: Ha a lélek és az elme egységben él egymással, a test hihetetlen dolgokra válik képessé. Az emberi test akkor fiziológiailag szinte bármit képes tolerálni, legyen az fizikai természetű beérkezés, mentális vagy érzelmi terhelés. Könnyebben megemészti a bevitt táplálékokat és könnyebben kezeli a stresszt, azért, mert rugalmasan áll azokhoz és így képessé válik azokat megemészteni. A leterhelt rendszer képtelen a megfelelő működésre, mert éppen azzal van elfoglalva, hogy önmagát kiegyenlítse, regenerálja. Ez hatalmas energiákat köt le, és így a fennmaradásának érdekében más területekről fogja elvonni az energiát. Az elutasítás, a kétségek és a félelmek azok a tényezők, amelyek leginkább tehetnek arról, hogy egyre többen válnak ilyen- olyan formán negatív értelemben véve érzékennyé, allergiássá, intoleránssá. A tolerancia nagyon fontos erény- leginkább akkor válik előnyödre, ha az elméd toleránsan fordul a lelked felé. Ez a fordulópontja a benned megjelenő harmóniának.

ο

 

… az életpofonokról

Miért kapom a nehezítéseket az életemben?

 

Aien:  Mert a nehézségek akkor lépnek az életedbe, amikor a változást nem akarod valami okból észrevenni és elfogadni. A változás az élet mozgatója. Már voltak megelőző jelek, de te valamiért elsiklottál mellettük, így azok megoldatlanul maradtak.

Akkor vagy leginkább befogadó a Teremtő hangjára, amikor már úgy érzed, hogy minden elveszett. Akkor találhatsz meg Mindent, amikor már úgy tűnik, hogy semmid sem maradt. Akkor rádöbbenhetsz – ha valóban figyelsz, hogy mindened megvan. Amíg a felszínes illuzórikus világban kavarogsz, nem hallod meg a belső hangod kiáltását. Miért?

Mert a figyelmedet leköti a látszat, a csillogás, a káprázat, vagy bármi más. Mindig van valami pótcselekvés, valami látszat téma, amiben elmerülhetsz. Mindig követhetsz valami irányt, ami nem a tiéd. Szemed megvakul, elméd lezár és beködösíti a tudatod. De amikor úgy érzed, hogy itt a vég…na akkor az egód fejvesztve menekül és te ott maradsz elhagyatva a dermesztő magányban. Amikor úgy érzed, hogy nincs tovább, akkor nyílsz meg valójában Isten hangjára, aki benned szólal meg. Nem a füleddel hallod, á dehogy 🙂 a szívedben szól.

Nem azt mondom, hogy dobj el mindent mi kellemes az életedben, nem, ez zsákutca. Túl egyszerű lenne és nem vezetne sehová. Ha valami kellemes élmény ér, élvezd és tapasztald. Miért ne! Csak ne azonosítsd magad vele. Éld meg a lehetőséget és engedd is tovább. Élvezd mindazt, amit az élet eléd sodor, de legyél végig tudatában, hogy mindez csak élmény. Jó vagy rossz, mindegy, élmény. Minden és semmi.

Tudatosítsd, hogy bármid van, semmid sincs és bár semmid sincs, mindened megvan.

ooo

 

… az IGAZ szerelemről

Miért olyan ritka az igaz szerelem? Hogyan tehetnék különbséget az igazi, a nagy Ő és a kis ő között?

 

Aien:  Az igaz szerelem tényleg ritka. A valódi szerelem elvárásoktól mentes tiszta megnyilvánulásotok, ezért ritka.

A szerelem fény a szívetekben.

A szerelemben minden valóságos és semmi sem az, a határtalanság érzése tölt be a lényeteket, és számotokra minden lehetséges. A külvilág zaja nem jut el hozzátok, azért mert teljesek vagytok, és nincs szükségetek pótcselekvésekre, felesleges információkra, egyszerűen: úgy vagy jó, ahogy vagy, minden úgy jó, ahogyan van.

 

… a hitelességről

Mondanál valamit a hitelességről? Ki az igazán szavahihető?

 

Aien: A hitelesség nem azonos a szavahihetőséggel, mert lehet, hogy igazat beszél az illető, de ha nincs az elméleti igazság mögött tapasztalati tartalom, üres beszéddel tömi a fejed. A hitelesség nem szavakban nyilvánul meg, hanem tettekben, állapotokban, ahogyan az a valóságban van.

Sokan sokfélét beszélnek, de én azt mondom, hogy először nézd meg, hogy ki mondja, azután hallgasd meg, mit mond. Így megkíméled magad egy halom felesleges információtól. Sok baromságot hallani manapság, és olyan dolgokra, szavakra semmi szükséged, ami feltételezéseken alapul. Várj, kifejtem. A minap beszéltem egy gyermekpszichológussal, akinek nincs gyermeke. Gondolj bele? Milyen alkalmazható, valós és általa is megtapasztalt tanácsot tud adni, ha nincs arról tapasztalata. Megmondom: semmit sem tud. Hiteltelen. Elméleti tudása fabatkát sem ér.

Vagy ott van az egészségügy, ami olyan, amilyen. Beteg az egészségügy… micsoda őrület. Lemész a belgyógyászhoz, mert valami nyavalyád van és kiderül, hogy betegebb, mint te. Kész csoda, hogy él. Hiteltelen. Tudod hol a legnagyobb a halandóság és a addikcióra hajlam? Az orvosoknál. Bizarr. Mégis lehet, sőt biztos, hogy ami gyógyszert felír, ideig-óráig segít majd rajtad, na és azután? olyan leszel, mint aki felírta? Na ez az, ami hiteltelen.

A minap valaki eljött hozzám és párkapcsolati kérdésben kérdezett. Előzőleg egy jó nevű, híres tanácsadónál volt, aki történetesen nem él párkapcsolatban és soha nem is élt. Na? ez aztán a képmutatás! …és ilyen tanácsadóból százat mutatok neked. De hát neki is meg kell élnie valamiből.

Az egész hitelesség olyan, mint a repülés. Én imádok repülni, de nem tudok repülőgépet vezetni. Attól, mert érdekel és szeretem a repülést, nem következik egyenesen, hogy repülőgépet is tudok vezetni. Nem vezetek. Valahogy így van ez a segítőszerepeknél is. A többségük azért választja, mert szeret a középpontban lenni, szereti hasznosnak érezni magát, és még mindig jobb, mintha repülőgépet vezetne 🙂

Szeret segíteni az embereknek… legalábbis ezt mondják, ha megkérded. De a valóság a többségnél nem ez. Ez csak a máz. Ezek csak üres szavak, amelyeket, ha jól tálalnak elhiszed.

⊕

 

… a pillanat elérkezéséről

Már régóta tervezem, hogy eljövök az egyik gyakorlatodra, de mindig közbejött valami. De ma eljöttem és teljesen feltöltődtem. Olyan nagy szükségem volt rá… ha tudom, már előbb jöttem volna.

 

Aien: Most értél meg rá. Most lett fontos számodra.

Ne feledd: a szükség egy kényszerállapot. Ha teheted- és miért is ne tehetnéd?- ne várd meg ezt az állapotot – eleinte, amíg legalább egyszer nem élted át a helyzetet, úgysem fogod, de én mégis azt mondom, hogy folyamatában foglalkozz magaddal, mert a kényszeredett helyzet olyan, mint a kutyaszorító. Lehet, hogy élve megúszod…
A lényeg a folyamatosságon van, ahogy felismered és elismered Önmagad és az eléd kerülő élethelyzeteket. Ezért mondom, hogy folyamatokban lépj, folyamatokban gondolkodj, így sokkal könnyebb dolgod van, mint amikor az élet egy olyan szituációval toppan be, amely kialakítja a szükség állapotát.
A szükség egy olyan állapot, amelyet te idézel elő azzal,
1.ha teszel, de mégsem eleget vagy nem a megfelelő helyen és időpontban vagy nem folyamatokban élő tettekkel, hanem szakaszokban,
2.ha nem teszel és elnapolod a megoldást, amely aztán elsikkad- a tetteid folyamatossága megszakad és így lép életre egy nem várt, szokatlan helyzet. Ekkor alakul ki a szükség.

ω

 

… a csendről

Hogyan lehet a zenében megtalálni a csendet? 

 

⊆

 

… a fecsegő elméről

Mindig megtalál egy érzés egy gondolat, amely nem hagy nyugodni. Hogyan kontrollálhatom a gondolataimat?

 

Aien: A gondolataidat a múltadból meríted. Pontosabban az elméd merít a múltból. Mit tehetsz, hogyan engedd el a múlttól való függésed?

A lényeg, hogy el akarod-e engedni a gondolatokat, vagy megszokásból kötöd magad hozzá.

Első lépés az elhatározás, a második a felismerés, hogy a gondolatod nem Te vagy.

Figyeld meg a gondolataidat, hogyan áramolnak….azután figyeld meg, hogy ki az, aki megfigyeli a gondolataidat.

Ha ez megvan, már nincs több kérdésed.

σ

 

… az életpofonokról

Miért kapom vissza a hasonló életszituációkat, amelyek ugyanúgy fájdalmat okoznak nekem?

 

Aien: Az általad megélt életszituációk a szellemi fejlődésed lépcsői. Amelyek megérintenek érzelmileg, azok a szintugrás lehetőségei. Felismerés és meghaladás, ez a lényeg. A többi süket duma.

Olyan, mint egy virtuális játék, ahol teljesítened kell az adott pályát, hogy magasabb szintre juthass. Ha nem teljesíted, nem enged tovább a játék.  Újra és újra neki kell rugaszkodnod. Te szeretsz játszani, és vállaltad a játékszabályokat. Mert te vagy a játékos és ez az egész egy játék, még ha sokszor nem is tűnik annak.

És hogy miért kapod vissza az eseményeket? Miért lépsz folyamatosan ugyanabba a pocsolyába? Azért, mert nem tanultál az esetekből, vagy nem akartál tanulni belőlük. Számodra nem is a megoldás volt a lényeg. Az az igazság, hogy szeretsz szenvedni. És tudod miért?

Mert akkor érzed igazán, hogy élsz.

Lehet, hogy nem tetszenek az elhangzottak, de ez van 🙂

Φ

 

…  a szív meditáció hatásáról

Már egy ideje járok a meditációidra és élem a hatását. De még mindig nem tudok mihez kezdeni a váratlan szituációkkal. Főleg azokkal, amelyek érzelmileg megérintenek. Ha például egy békés közösségben vagyok, engem is a béke száll meg, de ha váratlanul kizökkenti valami a közösség békéjét, érzékenyen érint. Hogyan érhetem el a békesség a csendesség állandóságát.

A medi után 1-2 nap oké, na de mi van a többi napon? 🙂

 

Aien: Köszi a kérdést. 

Én úgy találtam, hogy bármely váratlan jelenségben megfigyelheted a pillanatnyi Önmagad, hogy éppen milyen a kapcsolatod Magaddal. Bármely szituáció hasznos segítőd lehet, ha kész vagy elfogadni őt segítődnek. Ha felismered a tanító szerepét, igen sokat tanulhatsz akár a legapróbb részletekből is. Sokszor a leghétköznapibb esetek a legjobb tanítómesterek.

Például amikor az éjszaka közepén a gyermeked összehányja magát, téged és a fél lakást 🙂

na hol is van az a benned élő Buddha 🙂  …van gyermeked, úgyhogy tudod miről beszélek.

Tudod, baromi könnyű egy meghitt és idilli környezetben várni a belső békesség eljöttét. És, ha az, amit vársz nem érkezik az életedbe villámként, csak legyintesz…és akkor azt mondod: áááá, nem megy ez nekem… nem tudok elmélyedni…

meg, hogy nem vagyok rá kész… nem vagyok képes rá…. meg, nem ezt vártam…stb

Tudod egyáltalán, hogy mit vársz?

Nem. Nem tudod, csak azt, hogy keresel valamit, ami bárcsak kimozdítana, valami újdonságot vársz, ami megmozgat, de hogy mi, azt nem tudod  🙂 Pedig lehet, hogy már meg is találtad, sőt nem is egyszer, de mégis elmentél mellette…

Többnyire ott feneklik meg a dolog, hogy túl nagy feneket kerítesz ennek az egésznek, vagy valakik telebeszélték a fejed.

Másik: túl sokat vársz magadtól és ugyanakkor nem hagysz elegendő időt magadnak. Mindenre van időd, csak épp magadra sajnálod- a minőségi időről beszélek. Általában ez van.

Sokat markolnál egyszerre, így keveset fogsz kettőre 🙂

Nyúlj érte lágyan és ne erőből. Hagyj időt magadnak.

A váratlan eseményeknél rá vagy kényszerülve a spontán reakcióidra. Ez teljesen idegen terep az egódnak, ezért görcsöl. És éppen ebben rejlik a váratlanoknak a tanító szerepe… ha meg tudod élni a mindennapokban, a legapróbb részletekben is a békességet, és képes vagy megőrizni önmagad, a lényeged- talán ez az igazi művészet.

Elérted.

Ψ

 

… a megfelelési kényszerről

Az egész eddigi életem arról szólt, hogy viselkedjek. Mindig azt tanították nekem, hogy jó legyek, és alkalmazkodjak. A gyerekkoromban és a mai napig is- otthon is és a munkahelyemen is meg kell felelnem. Ezt érzem, és ezt más is érzi. Van, aki ezt ki is használja, mindent elkövet, hogy uralkodjon rajtam. Akkora düh és harag van bennem, hogy majd szétvet. Mégsem tudom kiadni magamból. Mit tehetnék? Hogyan adhatom ki magamból ezt a feszültséget?

 

Aien: Te lehet, hogy jó vagy, csak épp magadhoz nem vagy az. Nem vagy önmagad. Elutasítod a dühödet, mert azt tanultad, hogy a dühös ember az rossz. Nem lehetsz dühös, hiszen te vagy a nyugalom és a jóság mintapéldánya 🙂 látszólag.

Ahogy én látom: Nem fogadod el magad olyannak, aki valójában vagy, nem az vagy, akinek mutatod magad, mert nem értékeled annyira magad, hogy elfogadd minden porcikádat, például a dühödet. De nem a düh a gond, mert a düh egy természetes reakció. A te gondod az, hogy nem adsz teret a benned élő düh számára, és előbb vagy utóbb, de teret fog követelni az életedből. Ilyen vagy olyan formán, de testet fog ölteni a dühöd és a felgyülemlett haragod. Nézz bele a világba! Mit látsz? Sok beteg ember, kinek rák, kinek agyi problémák, amott szívbajok, rozzant csontvázak…az emberek keserűek. Azért, mert nap-nap után keserűen isszák a kávéjukat, és ez az életkeserűség tehetetlen dühbe fordul át. Az emberek dühösek és alig várják – és minden alkalmat megragadnak, hogy dühben tartsák magukat. Jó ez az állapot- úgy néz ki 🙂

Ki sem kell lépned a házadból, elég kinyitnod valamely tv csatornát vagy az internetet. Az elégedetlenség, a düh, a harag, a keserűség házhoz jön, habár van belőle elég otthon is. Mindenki nyugalomról békéről beszél, bla-bla-bla … a nagy többség robbanni kész. És akkor elérkezik a gyulladáspont, Bumm! A düh előbb utóbb agressziót vált ki belőled. Az agresszió egy tehetetlen állapotból való kitörés. Kitörésed abból a világból, amelyben tengődsz, amely világot rád aggattak mások- a szüleid, a rokonaid, a tanítóid, a barátaid, a munkatársaid, a jó ég tudja kik…- és az igazi keserűséged az, hogy elfogadtad magadénak, holott a lelked mélyén tudod, hogy ez mind nem a tiéd. Fogságba estél.

És visszakanyarodva… hogyan szabadulhatsz? – ezt kérdezted.
A kérdés az, hogy valóban szabadulni akarsz-e egyáltalán? Tudod, vannak szenvedő típusok, akik élvezik a szenvedést, mert akkor kapnak figyelmet a környezetükből, különben a kutya sem nézne rájuk… legalábbis így gondolják ők, a szenvedők. Vannak ilyen emberek, és nem is kevesen.
De ha nem vagy az, akkor találj módot a düh levezetésére. Ha már beleuntál a szenvedésbe. Adj neki teret. Légy dühös! Miért is ne, hiszen ez is te vagy. Minek hazudni, ha lehetsz igaz. Magadért tedd.

Képmutatásból van elég, ne tetézd. Öntsd formába érzéseidet, adj nekik alakot, bármit. Csak ez az út létezik a szabadságod felé. Megvannak a módszerek és a helyek, ahol önmagad adhatod, ahol nem kell megfelelned többé, ahol senkit nem érdekel, hogy hogyan formálod meg a dühödet… magadért tedd, máskülönben a dühöd fog átformálni téged, és az fájdalmas lesz.

∴

 

... a zenés meditációkról

Miért nem beszéddel vezeted a meditációkat? Miért zenével?

Szerintem egyszerűbb és közérthetőbb lenne, ha szavakkal adnád át, amit szeretnél.

Miért a lélek a fontos és miért nem a tudás? Szerintem fontos, hogy megismerjem azt, ami a lelkemnek jó.

 

Aien: Nem lényeg, hogy egyszerű legyen és nem lényeges, hogy közérthető legyen. És a legfontosabb: nincs mit átadni.

Nem tudok átadni semmit, mert nincs semmi. Amit tapasztaltam és jelenleg tudomásom van róla, az én világomban létezik. A Világmindenség a kis személyes világok halmaza, amely az egyéni tapasztalásokból épül fel.

Bármi, amit szeretnéd, hogy átadjak neked, mind az elme kívánsága. Ő akar lenni a mindent tudó. De így csak ismereteket gyűjthet, és az nem azonos a tudással. A tudás tapasztalaton alapul, és a tapasztalat mindig személyes. Csak hozzád szól, a te hangodon. Az egyedi élmény, amely mindenkinek mást és mást jelent. Vannak ugyan átfedések, de a finom részletek mindig egyéniek.

Minden, amit ezen a téren mondhatok, az, hogy találd meg a részleteidet és rakd össze a részeket, hogy teljes lehess. Rávezethetlek, hogy megtalálhasd a részleteket, de a részletek benned jönnek majd létre, mint ahogyan a kép is benned áll össze. Magadról. Ezeket mind mind neked kell felismerned. 
És ezzel el is mondtam mindent.

Miért a lélek? és Miért a zene?

A Szellem a Világmindenség hajtóereje, nevezhetjük Istennek is, ha úgy jobban tetszik.

Most!

Figyeld magad, mert a szavak erősen hatnak és az elméd kategorizál, most elemez és ismeretekre alapoz. 🙂

Állj meg egy picit, és csendben figyeld meg, mit csinál az elméd! Csendesítsd le.

tovább…

A Lélek a Szellem követe, akik jelenleg anyagi formát öltött, és testben jár közöttünk. Ez az a test, amellyel azonosítod magad. Ha szavakkal dolgoznánk, az elme kezére játszanánk. Mi pontosan ezt szeretnénk elkerülni. Azt szeretnénk, hogy a vezető szárat, az élet fonalat visszavedd tőle és a lelked kezébe add. A lélek és a test között megjelent az elme, aki a fejlődés szükséges mozzanata. Hasznos, ha te használod őt és nem ő téged.

A helyzet az, hogy amíg a testeddel azonosítod magad, az elméd fog uralkodni feletted. Az elméd pedig folyton kérdez és meg is válaszolja azokat. Egy párbeszéd zajlik a fejedben, ami elnyomja a lélek hangját, mert a lélek hangja sokkal finomabb és halkabb hangon szól hozzád. Más szólam. Szól, de te nem hallod meg a zajtól, ami benned uralkodik. A meditációkon az elme csendje és a lélek hangolása felé haladunk. Zenével tisztogatjuk lelkünket, csendesítjük fecsegő elménket. A zene egy ecset a régész kezében aki a lélekről a múlt homokszemcséit letisztogatja, óvatosan, gondosan. Már említettem, hogy amíg a szavak az elméhez szólnak, addig a zene a lélekhez. Ha beszélgetnénk, az nem meditáció lenne, csak az elmét erősítenénk.

Hát ezért a zene.  Azt is tudja magyarázni, kategorizálni az elme, de mégsem annyira 🙂 

Mi a fontos?

Fontos a test, fontos a lélek, fontos a tudás. Mind fontos fogaskerekek a rendszerben. A te rendszeredben és így a társadaloméban is. Fontosak az emberiség rendszerében és fontosak a Világmindenség egységében, ez a Szellem fejlődésének gépezete. A Szellem folyamatosan meghaladja önmagát, ez a Természet fejlődése. Hogy összehangoltan működjön a gépezet, fontos az összhang. Ha nincs összhang, káosz jön létre. Minden a rend felé halad. Minden. Ha veszélyben forog a fejlődés üteme, borul az, ami nem illeszkedik. Az eddigi rendszer meg szeretné haladni önmagát, és amelyik elem nem illeszkedik az új, magasabb szintű rendszerbe, azt kiveti magából. Ekkor jön létre a káosz, amely szintén természetes jelenség, amolyan rendszertisztító folyamat. Mint a vírusirtó a számítógépeden. A káosz mindig megelőzi az új, a magasabb szintű rend kialakulását. A rendszer a természetes fejlődése során kitolja magából azt, ami nem illeszkedik az új rendszerbe.

Mi a gyakorlások során felismeréseket szerzünk és így fejlődünk, egyre magasabb szintekre emelkedve. A természetes fejlődésbe kapcsolódunk be.

Θ

 

… a megvilágosodottról

Egy tudatos, megvilágosodott ember egyedül él. Nincs szüksége egy másikra, hiszen ő a teljességben létezik, így nincs szüksége egy társra, nincs szüksége családra. Erre mit mondasz?

 

Aien: Azt, hogy ezt olyasvalaki mondja, aki még nem tapasztalta a teljességet.

Szükség? Hát, szüksége az tényleg nincs…a szükség, egy olyan szitu, ami nem valami rózsás 🙂

A teljesség, a teljessé vált létezés valami teljesen más 🙂 és ez nincs feltétlen összefüggésben egy társsal, de a társ lehetősége azonban benne van.

Társ- neked mit jelent ez a szó: társ?

Netán szerelem? talán szeretet? függés és társfüggőség? megbecsülés vagy önbecsülés növelés? azt jelenti a társad, hogy megtaláltad  a másik feled? szexuális vágyat jelent? vagy éppen egy hiányt pótolsz vele? – csakis Te tudhatod, éppen mit.

Mit jelent számodra az, hogy megvilágosodás?

Mit jelent számodra az, hogy teljes?

Mit jelent számodra az, hogy tudatosság?

Mit hallottál róluk? Mit olvastál ezekről? Mit gyártott az elméd ezekről a szavakról?

Mikor mit. Az éppen aktuális fejlődési szinted határozza meg, hogy mit társítasz hozzájuk.

A tudatosság egy állapot. Ez az állapot az egyén személyiségének- a születésével hozott és az idők során felvett személyiség mintázatoknak (ego)- a meghaladása. Nem az elutasítása, hanem éppen annak a fonákja. Ennek a személyiséghalmaznak a megismerése … a felismerés, a megértés és a meghaladás folyamata…. és ez a folyamat sosem ér véget. Éspedig azért, mert a fejlődés folyamata együtt áramlik a Mindenséggel. Sosem keletkezett és így sosem ér véget. Mindig is létezett és mindig is létezni fog. Ez az ÉLET folyama…és ebben a folyamban Te együtt folysz a mindenséggel, azaz a Teljességgel. Teljes, mert mindent befogad, mindent magába olvaszt. A tudatos ember ezt ismerte fel. Felismerte, hogy a Mindenség és Ő ugyan az a valaki.

Ez a folyamat nem egy másiktól függő valami, azonban ennek a folyamatnak egy másik, egy társ részese lehet. Miért ne? Ki mondhatja meg, hogy részese legyen, vagy ne legyen? Talán te?

Visszatérve a társra és a családra. A családok rendszere építi fel a Világot, hiszen minden egyes ember egy család tagja, valahová tartozik, valamely családnak a része. Gondold csak el… Minden egyes ember annak a családnak a tagja. A Családnak.

A megvilágosodott ezt ismerte fel. 

ϒ

 

… az életmódról

Hogyan éljek ?

 

Aien: Hú, ez ám a jó kérdés, Köszönöm!

Most nagy szavakat vársz, amolyan sorsfordítókat. De én megkíméllek ezektől 🙂  csak azt mondom, hogy Élj úgy, mint ha a mai nap lenne életed első és utolsó napja. Csodával tekints mindarra, amit a mai nap eléd hoz, de ne ragadj le a csodánál, ne hajszold a csodát, csak vedd észre. Ez elég.

Jelenj meg a világban együtt a nappallal, együtt szűnj meg az éjszakával, de gondolj valami fantasztikumra vagy misztikus dologra, mert a gondolat és a fantázia eltérít. Egyáltalán ne gondolkodj. Legyél maga az egyszerűség, ez a titok nyitja. Légy természetes. Mert mindig a legegyszerűbb az, ami természetes, az a tökéletes és a teljes. Lég te is ez.

Próbáld ki a lehetőségeket, amelyeket a világ adott neked. Éld meg az eléd kerülő helyzeteket, de ne muszájból, bizonyításból, vagy erőből tedd. Csak úgy, spontán. Ne véleményezd a lehetőségeket, de ha magadénak érzed, éld meg azokat, ha nem érzed tiednek, lépj tovább. Mindig légy résen, ha hatalmába kerítene egy élmény, tudd, hogy vele feladod a szabadságod.

‡

 

… a halogatásról

Már régóta halogatok egy fontos lépést. Várom a kedvező időpontot a meglépéshez, de valahogy sosem akar jönni. Mi lenne számomra a kedvező időpont?

 

Aien: Idő nem létezik. Az idő az elme találmánya, hogy tudjon mihez viszonyítani. Biztonságot nyújtó támpont neki.

Számodra a kedvező időpont éppen most van. Mivel csak a pillanat létezik.

Az elme az, aki fél a változástól és halogatja a döntést. Kiszámítja, hogy mikor lenne ideális az időpont. A legjobbat akarja Neked és így a legrosszabbat kapod tőle. A fontos döntések meglépésének az ideje így sosem jön el igazán.

Ha megjelenik egy lépés lehetősége, lépj. Változtass még ma. Teljesen mindegy, hogy merre lépsz, balra vagy jobbra. Nem az irány a fontos, hanem a lépés maga. Mindig léphetsz, nincs jó vagy rossz irány. Lépés van, amely kimozdít az ideje múlt helyzetedből. Bármikor korrigálhatsz az irányon, az utad irányát te szabod. Nincs rossz lépés, csak akkor, ha úgy döntesz, hogy nem lépsz.

Φ

 

 … az oldódásról (mozgásmeditáció utáni teljességélmény)

Teljes stressz az életem. Folyamatos feszültségben élek, de a tánc után, most azt érzem, mintha könnyebb lennék, szinte repülök,és ez félelmetes kicsit.

 

Aien: Mert elszoktál tőle, azért félsz, mert már elfelejtetted, milyen szabadon létezni.

A Szabadság azoknak félelmetes, akik túl régóta élnek már rabságban. A valódi szabadság érzete számukra már szokatlanná vált, és ami szokatlan az néha félelmetes is tud lenni. De csak az egó számára…valódi Éned sohasem fél.

A foglalkozáson a testtudatos- tudatos testmozgást és a belső figyelem elérését gyakoroljuk, ez folyamatokat indít el benned, a saját ütemedben. Ezek a folyamatok tisztítanak testi, lelki és mentális béklyóidtól. Amikor fokozatosan oldódik a szorítás…ezt érzed szárnyalásnak, lebegésnek.  A rendszeres gyakorlás megszabadítja tested és lelked az évek alatt felhalmozott stressztől és a már jelentkező testi tüneteket is kimozdítja, így egyre inkább felszabadulva léphetsz tovább a szabadságod felé.

λλ

 

… az álmok jelentéséről és jelentőségéről

 

Aien: Az álmodás természetes jelenség, hiszen mindenki álmodik, még aki semmire sem emlékszik, az is.

Az elme az, aki visszaemlékezik és lefordítja az álom képüzenetét gondolatokká, szavakká. De nem mindegy, hogy hogyan teszi.

És van úgy, hogy nem akar emlékezni, és ezért nem emlékszik.

Hogy értsd: Az álmod a racionális világod vége, tulajdonképpen a valóság, a tiszta létezésed kezdete, mert az álmaidban minden lehetséges. Bármennyire is abszurdnak vagy őrültnek tűnik néha, te álmodod. Álom idején nincs jelen a vigyázó test-elme, ami felülírja az álomjelenséget. Az értelmezésnél azonban már ismét ott az elmekontroll.

 

És már meg is született a válasz, a következő kérdésedre, hogy miért van az, hogy nem értelmezhetőek számodra egyes álmaid. Sőt vannak ismétlődések…és mit jelentenek azok, amelyek visszaköszönnek időnként…

Bármely jelenség, amely a világban megnyilvánul, értelmet hordoz. Minden, így az álmok is tartalmat hordoznak. És az, amit te álmodsz, az a te képed, vagyis a tiszta tartalmad tükre. A kontroll nélkül megmutatkozó valóságod.  Tetszik vagy sem, mindegy…most megjelent és többé magad elől nem takarhatod ki.

Az álomban nincs ott test-elme lepel amely, ha úgy akarod és ráteríted, lefedi előled a valóságot. Az, hogy te nem értelmezed az álmod, csak egy pillanatnyi elmeállapot. Most még nem, de holnap talán igen. Ha majd kész leszel értelmet vinni az álom tartalmába, akkor mutatkozik meg a jelentése. Ha visszatérő az értelmetlennek tűnő álom, még inkább fontos lenne megértened.

 

Az álom a Lélek nyelve, a felettes éned üzenete- Neked. Senki és semmi nem mondhatja meg, hogy mit jelent az álmod. Neked kell felfedezned. Meg van rá a technika-az álom-tér-kép , de csakis Te tudhatod, hogy mit álmodsz és azt hogyan tálalod magad elé, amikor ésszel átgondolod.

Φ

 

... a divatos étkezési szokásokról

Mit mondasz a helyes étkezésről? Te hogyan látod? Van olyan, hogy helyes vagy helytelen étrend?

 

Aien:

Amit eszel, azzá leszel.
Ha egy szelet pizzára bűnként gondolsz, miközben megkívánod és eszed, magát a bűnt eszed meg.
Ha azért fogyasztasz egészségesnek tűnő ételeket, mert az az aktuális divat, pedig semmi kedved hozzá, magát a kedvetlenséget eszed meg.
Mi az egészséges? Miért ki mondta? 🙂

 

Mi az illúzió?
Mindaz, ami elvonja a figyelmed a lényegről, Rólad.

 

…a meditációs technikáról

Próbáltam már meditálni, de nem sikerült. Mit tanácsolnál?

 

Aien: Dehogynem sikerült, csak nem vetted észre 🙂 Különben is, ezt nem te mondod. Ezt az egód mondatja veled.

Miért?
Mert az egódnak nem érdeke, hogy felismeréseket szerezz. Mert, ha felismered a valós helyed az életben, véget ér az uralma feletted. És te akkor veszed ismét kezedbe az életed irányítását.

Jó úton vagy, hogy felismerd a személyiséged trükkjeit.

φ

 

… a vezetett meditációkról (Lélek tánca mozgó meditáció)

Szokatlan, hogy nem beszélsz a gyakorlat alatt. Nem tudtam magammal mit kezdeni.

 

Aien: Épp elég helyről kapsz utasításokat, hát ez nem az a hely 🙂

Megszoktad már, hogy folyamatosan megmondják, mit és hogyan tegyél.

Például, vegyük azt, hogy elmész szórakozni, és közben minden mással vagy elfoglalva csak éppen nem a felszabadult szórakozással. Nem teheted! A társadalom már csak ilyen, nem nézi jó szemmel, ha valaki felszabadultan létezik, főleg, ha azt nyilvánosságra is hozza, megéli. De gondolj csak bele… hirtelen hangosan elkezdenél felhőtlenül kacagni a metrón, hétköznap a délutáni csúcsban. Elképzelted a helyzeted… a diliházba a belépő biztosított lenne számodra 🙂

Az emberek többsége nem tud mihez kezdeni azzal a helyzettel, amivel még nem találkozott, vagy csak nagyon ritkán találkozik. Ilyen a Boldogság tiszta megélése is. Szokatlan számára a felszabadult öröm, ezért nem is tud vele mit kezdeni. Az ember indokot és alkalmat keres a boldogságára és egy külső tényezőtől teszi azt függővé. Ennek azonban semmi köze a valódi Boldogsághoz. Ez a külső indok keresés egyre csak eltérít attól, hogy a belső ünnepet megtapasztalhasd.

Ezért van az, hogy a meg nem értés és a félreértés veled szemben garantált 🙂 Azért, mert nem szokásos, amit teszel. Nem megszokott a kacagásod, a felhőtlen örömöd érthetetlen, mert látszólag nem indokolt, hogy legyen. Ha körülötted mindenkinek kacagni lenne kedve veled kacagnának. De az embereknek nincs okuk a felhőtlen örömre, ezért érthetetlen számukra. Ez az ő korlátjuk, az ok a boldogságra.

Ha nem hiszed el, amit mondtam, menj és próbáld csak ki!

de vigyázz, a felszabadult létezésed következményeit neked kell vállalnod 🙂

 

Ugyanakkor nem kell a sok duma, nem kell a külső információ és nem kell a korlátozás… van elég…és én a világért sem szeretnék egy korlátok közé szorított ÉN-t látni…én RÁD vagyok kíváncsi. A Valóságod érdekel, az egyéniséged az, ami fontos… a felvett személyiséged nem.

Φ

 

… Istenről

Érdekelne, hogy Te hogyan látod, ki, vagy mi az Isten?

 

Aien: Bármi és Semmi. Isten maga az Üresség és így a Teljesség.

Éppen Te 🙂 Nem viccelek.

 

Isten a te arcod és te Isten arca vagy…és Ő gyönyörködik arcodban…

és Ő azt szeretné, ha te is kedved lelnéd a magadéban, így gyönyörködve az Övében.

Isten maga a Természet. A Természet az Ő igaz arca. Légy természetes, a természetedből fakadó.

Isten kedve a te kedved. Isten alkotása az, amit teremtesz.

Megfigyeltem a folyamatokat, és én ezt tapasztaltam.

Ω

 

… a meditációs módszeremről

Úgy gondoltam, hogy saját magad szerzed a zenéket és te adod elő azokat. Miért nem élőzenével csinálod a gyakorlatokat?

 

Aien: Nem ez a szerepem.  

Sokrétű zenével dolgozom, amely zenékben igen változatos hangszerek és hanghullámok szólalnak meg. Lehetetlen megvalósítani, főleg összehangolni, és egymagam megszólaltatni ezeket a különleges hangokat. Sőt egy nagyobb csapat sem tudná megvalósítani. Gondolj bele. Minden alkalommal más és más hangszerekkel, más és más zenészekkel? Hogyan? 🙂

Más. Ha én zenélnék, nem tudnám tartani a teret. Nem lennék képes a tér formálására, így nem érné el a célját, összeomlana a tér.

♥

 

... a figyelem koncentrálásáról

Már egy ideje foglalkozom magammal és többféle meditációs technikát kipróbáltam. Van egy hely, ahová rendszeresen járok, de mégis, valahogy nem sikerül meditálnom. Nem sikerül elmélyednem. Hiába akarom, mégsem tudok összpontosítani. Folyamatosan elkalandozik a figyelmem. A napi történések folyton bombáznak, mindig elvisz egy gondolat. Érted? Mit tegyek?

 

Aien:

Ne akard.
Tudom, ez elsőre furcsán hangzik, de csak az elmének 🙂
A helyzet az, hogy amíg akarod, nem kapod el a fonalat. Minél inkább akarod, annál jobban nem.
Róka fogta csuka- csuka fogta róka 🙂

 

Persze jó, ha van akaratod, és ez erőt ad neked. De csak addig van ez a fajta erő a hasznodra, amíg első alkalmakkor lemész medire. Utána már inkább gátol. Amikor már folyamatban van a gyakorlás…ezt te érzed, hagyd el az akaratot. Mert az akarat durva ereje idő múltán görccsé alakul, és a blokk, amit ad már gátol az elmélyülésben, mintsem segít.
A rendszeresség fontos, de egyáltalán nem mindegy, hogyan alakul ez a rendszeresség.

Hagyj elegendő időt magadnak. Mindenki rohan, Te ne tedd. Főleg a lelki gyakorlásban ne, mert a sietség inkább visszafog, mint előre vinne. Az emberek többsége gyorsan szeretne mindent. Pillanatok alatt szeretne megvilágosodni 🙂 oké! De azért, mert nincs több ideje rá. Illetve lenne, csak nem szán magára többet. Mindig van fontosabb… Hát ez nem így működik. Eljutni addig hosszú idő, felismerni tényleg elég egy pillanat.

Más. Ne azért járj meditálni, mert a barátod, barátnőd is jár. Vagy a szomszédod. Vagy mondok jobbat: spiri divatból 🙂  Ha divatból, akkor inkább ne tedd. Ez hazugság, és Te csak a lehetőségeidet pazarolod.
Persze klassz dolog eljárni ide oda, jó társaság, megértő közeg, érdekes témák… ez mind-mind klassz dolog!  Sőt én is azt mondom, járj minél több helyre, próbálj ki mindent, amit lehet, különben sosem tudhatod meg… De tudd, mit, miért és mikor teszel. Tudatosság! Tudod… mindenki erről beszél 🙂

Csendesedj, és figyeld a belső hívást, a tiszta hangot, ott belül. És, ha már megfogtad, ne ereszd el többé.

És még valami: ha a fényre vagy kíváncsi, vedd le a napszemüveged.

∇

 

… a rák-ról

Miért van az, hogy annak ellenére, hogy az egész világ kutatja, mégsem gyógyítható a rák?

 

Aien: A válasz egyszerű és mégsem az. A beteg lélek előbb utóbb testi tüneteket ad.

Rák akkor is volt, amikor nem volt a neve: a rák. Mindig is létezett…aztán adtak neki egy gyűjtőnevet.

A Lélek az érzelmek világában létezik. A Lélek finom energiával látja el a testet és így működteti. Ilyen energia számtalan létezik pl:
a szeretet, a jókedv, a kíváncsiság, a boldogság, az érdeklődés,
a kedvesség, a megbocsájtás, az elfogadás, a megértés, a hála…stb. ezek nagyon finom energiák.. túl a testen és anyagon.
Próbáld csak megfogalmazni és szavakká formálni az érzést!
Neked más, és nekem is más…
Próbálod, de nem tudod hitelesen visszaadni szavakkal.

A Lélek társa a Test, hiszen valamilyen anyagi formát fel kell vennie az anyagi világban való létezéshez. Ha te ki lépsz a lakásodból ruhába bújsz, igaz. Gondolj csak bele… De ha a kedved rossz, már a ruha sem tetszik úgy, mint egykor…és a ruha színe is fakóbb lesz- számodra.

Ha a lélek nem találja a helyét otthonában, az érzelem világban, előbb utóbb a testében sem fogja. Nem passzol már a kabát, a színe sem a régi… Változni szeretne, és kiált! De ha süket fülekre talál…
… elindítja a láncreakciót, amely fokozatosan oda jut, hogy a test is kibillen az egyensúlyból. Mivel a Lélek szenved, a test is szenvedni kényszerül… Ő és te, a Lélek és kabátja együtt szenvedtek.

A felsőbb érzelem-rétegekből indul a folyamat és így halad az alsóbb, testi-anyagi rétegek felé. Előbb a finomabb szférákban lép fel a zavar, amely megbontja a lélek-energetikai szerkezetét, életburkát. Majd eljut oda, hogy megbomlik a finom atomi szerkezet is, majd az atomi, azután molekuláris-, majd idővel sejtszintre is eljut a dolog… ez már ismerős lehet

Mivel a kiváltó lelki ok ezer és még ezer változatban alakul ki, így a rák- mint tükör is ezt formálja. Ezer és ezer az arca.
A lelki –érzelmi ok adja meg az anyagi-testi okozatot, és annak se szeri se száma…a tükör és kép-ződménye.

Es visszakanyarodva a kérdéshez, hogy miért nem találnak globális megoldást?
Mert az egyéni Lélek egyéni okot szeretne megoldani, mert az egyéni ok egyéni megoldást kíván. Mivel egy lelki tükör-képről van szó, a megoldás a léleknél található. Amíg a megoldást anyagi úton keresik, nem találják. Hiszen csak a tünet anyagi, az ok nem.

És aki nem megfelelő helyen keres… az csak keres és keres…és keres.

Ψ

 

… mi történik a meditáció során

Hogyan működnek a meditációk? Mit csinálsz a gyakorlat alatt?

 

Aien: Értem. Megpróbálom szavakká formálni.

Ezek a meditációk zenével dolgoznak, és folyamatokat követnek. A különleges zene minden alkalommal más és más, hiszen minden folyamatos változásban lüktet, és mi ezt követjük. A zene hangolja, tisztítja, formálja a teret, és egy erőmezőt hoz létre. Mindenki, aki megérkezik a gyakorlásra, belép ebbe az erőtérbe és kezdetét veszi a hatás-visszahatás. Kölcsönhatások pulzálása. Te hatsz a térre, a tér hat rád. Az, aki jelen van a gyakorláson, valamit hoz magával. Egy megfogalmazott gondolat, egy érzet, egy kérdés,….stb. Mindenki belead a közösbe, és kiveszi a magáét a közösből. Ennek a közösnek a hangolása, formálása az én szerepem.

Mit teszek? Konkrétat nem tudnám elmondani, hiszen minden alkalommal más-és más a feladatom, hiszen mindenki mást és mást ad be a megalkotott térbe, és mást és mást szeretne kivenni belőle.  Így azt mondhatom, hogy az aktuális folyamatokat követem és rendezem, hogy mindenki azt tehesse magáévá, amiért érkezett. Koordinálom a rendszert és összekapcsolódom Veletek.

∴

 

... a társadalmi korlátokról

A mai, modern embernek szüksége van a szabályokra, korlátokra. Te mit gondolsz erről?

 

Aien: Részben igazad van. Van úgy, hogy tényleg hasznos a szabály és a korlátozás. Például, ha a nagy szabadságérzetedben, csak úgy egy robogó busz elé tévednél 🙂  Tehát kell a korlátozás. Viccet félretéve, tényleg van, amikor kell.

Nem a szabályokkal és a korlátozásokkal van a gond. A gond akkor kezdődik, ha te vagy a szabályokért és nem azok érted. A problémád ott kezdődik, ha a korlátokból kerítést csinálsz magad köré, de elfelejtesz rá kaput is csinálni. Ha bezárul a kert, bent ragadsz.

Kész, passz.

A helyzet az- már amennyire én megfigyeltem a folyamatokat, hogy az ember a szabadidejével és szabadságával nem tud mihez kezdeni. Nincs hozzászokva, nem tudja kezelni hosszútávon, elkezd felesleget kreálni, vagy egyszerűen meghülyül. Ezért van az, hogy oly sok, anyagilag sikeres ember megbolondul, és ha a lottó 5-öst megnyered, de még nem vagy kész a fogadására, az Isten irgalmazzon neked 🙂

A külső korlátozó szabályok fontosak, de csak azoknak, akik még nem érezték meg és nem ismerték fel a határtalanságukat, egyszerűen szétfolynának. Azért kellenek nekik a határok vagy a sávok, mert máskülönben nem tudnák, hogy mettől meddig tartanak. Keretet ad, és ez a keret tartja össze őket. Nekik fontosak és szükségesek a szabályok, hiszen életük múlhat rajta. Neki kell a korlátozás, mert ők a helyzetüket a térben a határaikkal így ismeri fel.

A belső szabályokat, falakat pedig azért emeli az ember, mert fél. Hogy mitől? Ki ettől, ki attól. Többnyire az elme által emelt megfelelési korlátok és szkeptikus korlátok a legmagasabbak. De ahány ember, annyiféleképpen képes fékezni és leblokkolni magát. Sokan vannak, akik, ha nincs szabály és korlát egy eddig még ismeretlen  jelenségre, a labilis elméjük védekezésből emel egy falat. És akkor jön elő a kert, amiről az előbb beszéltem.

æ

 

 ... az időről

Olyan, mintha megállt volna az idő a tánc alatt. Ez lehet? Lehet, hogy nincs is idő?

 

Aien: Valóban. Az érzésed helyes!

Nincs idő. Te vagy és a Jelen. Semmi több 🙂

Bármi más az elme furfangja 🙂 Az idő méricskélése is ilyen. Az elméd kitalációja az, hogy mindent megmér és feltérképez. Kategorizál, hogy helyre tudja tenni a világ történéseit. De hiszen erre semmi szükség, hiszen azok már most is a helyükön vannak és szépen működnek. Tehát felesleges energia és  figyelem pazarlás pl az idő mérése. Működik a világ és kész. Úgy jó ahogy van. Ahogy megteremtődött. Az ember csak ronthat rajta, ahogy teszi is. Sajnos ez látható. 

A tapasztalásod helyén való. Folyamatos gyakorlással egyre inkább képessé válsz majd, mint külső szemlélő valóban Jelen lenni az életedben. Amikor már tudatában vagy a létezésednek, érzéseidnek, reakcióidnak -mit miért teszel. Idővel egy másik szemszögből tekintesz majd magadra, a világ körforgásában teljes értékkel veszel részt és idővel képessé válsz a zajongó elmédet és érzelmeidet megismerni. Fokozatosan fedezed fel önmagad, így ismerve fel a Lét értelmét. 

Ez történt most Veled.

φ

 

… a tér és idő csak illúzió 

Olyan érzésem volt a tánc alatt, mintha a tér megszűnt volna és én is eltűntem benne. Határtalan érzés volt- úgy hiszem…

Hogyan őrizhetem meg ezt a kellemes állapotot?

 

Aien: Az elméd játszik veled, amikor a teret és az időt szemléli. A  Lélek tánca gyakorlat egy élő kép, amelyet te formálsz a magad képére a tér vásznán.  A lényeg, hogy ezt a képet bármikor megélheteted, átrajzolhatod olyanná, amilyet csak szeretnél. Az idő és a tér tőled függ… hogy milyen környezetet alakítasz ki magadnak és, hogy mire van időd. A teret és az időt TE formálod. És ami fontos: SZABADON változtathatsz azon.

De tényleg. Ez mind-mind tőled függ. 

A gyakorlat alatt a saját tempódban, önmagadért dolgozol. Alakíthatsz és alakulhatsz.

ω

 

… a belső figyelemről

Hogyan érhetem el a belső figyelmet? Folyamatosan elkalandozom…

 

Aien: Az elméd viszi el a figyelmed. A figyelmed nem az elméd, ezt könnyen ellenőrizheted….

A lényeg a figyelmed és nem az elméd. Fontos, hogy erős késztetést és nyíltságot érezz önmagad megismerése felé. Ez az elhivatottság rögzíti a figyelmed a lényegre: Rád. A mozgásmeditációk során a felszabadult mozgás és a meditatív belső figyelem segítségével lebonthatod pszichés védőgátjaidat, kontroll alatt tarthatod fecsegő elmédet, leteheted a kényszerű cselekedeteidet,  elengedheted a téged korlátozó érzéseidet, így a fejlődési folyamatod végre elindulhat a Teljesség felé. A mozgással változást indítasz el az időben, a Jelenedben és Térben.  

MOST alakítod a jövődet.

⊗

 

… a speciális zenéimről 🙂

A zenéről szeretnék kérdezni. Honnan szeded össze?  Elérhetők ezek a zenék? Olyan mélységet és magasságokat éltem meg, amelyet még soha. Hogyan lehet?  Még valami. Az az érzésem, hogy valahonnan segítséget kaptam gyakorlás alatt. Szokatlan érzés, amit nem tudok megfogalmazni, csak úgy: jó 🙂

 

Aien: Jó kérdések  🙂

A zenék többféleképpen jutnak el hozzám. Éppen az érkezik, aminek meg kell érkeznie.  A közvetítő és a rendező vagyok a folyamatokban. A zenéket én szerkesztem élő folyamattá. Így, ha egyenként nem is hatnának, folyamatként már lényeget alkotnak. Alkalmassá teszem őket magasabb rendszereket érintő folyamatokra. Oldódás és felépülés. Elengedés és felismerés- ezek a zenei segítőim megtapasztalható eredményei. Ezek a különleges zenék kommunikációs eszközök, amelyek magasabb tudati szinteket érintenek. 

Sehol nem találod meg az összeállítást és én sem adom ki a zenéket. Elmondom miért.

Nem mennél velük sokra. A lényeg azon az alkalmon van, amikor leadom a gyakorlaton. Utána már nincs meg a hatása. Kellemes és érdekes zene lehet, de már erejét vesztve csak egy zenehallgatás lenne, és semmi több. Nem érné el azt a hatást, amit a gyakorlatokon átélsz. Tulajdonképpen a hatása miatt kérnéd, de az már lecsengett. Az érzetet vidd el magaddal, ne a zenét. Hát ezért.

Jól érzed, és ez annak a jele, hogy nyitott vagy. A nyitottság az egyik kulcs a magasabb rendű létformák felé. Igen jelen vannak a segítők, és pontosan ez a nyílt titka a gyakorlásnak. A tér úgy alakul a hangképek és frekvenciák révén, hogy lehetőség van megjelenniük. Formálódik és megnyílik a térszerkezete, így lehetőség nyílik előtted is útbaigazítást kérni Tőlük, és lehetőséged van segítségükkel rendeződni.

Φ

 

… az alternatív gyógyítókról

Betegségemmel nem jutok zöldágra. Az orvosok széttárják a kezüket és csak vizsgálnak. Minden hosszadalmas és döcögősen halad, a gyógyulásom meg… úgy érzem elfogynak a lehetőségeim. Nincs bizalmam az alternatív gyógymódokban. Elég megosztott a társadalom ezen a téren. Egy divathullámról van szó szerintem. Mindig van egy felkapott téma… Mégis, eljutottam oda, hogy kipróbálok valami mást, mint eddig. Eljöttem hozzád…

 

Aien: Alternatív irány csak nézőpont kérdése. Mondtad volna ezt kétszáz éve.

Alternatív útra általában akkor mész, amikor az életed forog kockán. Erősen hangzik, de a helyzet az, hogy eddig belesz.rtál. Eddig nem vetted komolyan az életed és most, hogy közelegni érzed a véged, összezavarodtál.

Áldolgokkal foglalkoztál. Úgy gondoltad lemész az orvoshoz és ő majd megoldja a te saját dolgaidat. Helyetted. Beveszel egy két szem bogyót és hipp-hopp minden rendben lesz ismét. De nem lesz.

Azután, mivel itt megrekedt a dolog, más irányok után nézel, olyanok is látóteredbe kerülnek, amelyeket eddig elutasítottál. Szükség törvényt bont alapon. De ez még mindig a könnyebb út… mert még mindig nem akarsz szembenézni az okkal, még mindig csak az okozatot akarod megszüntetni. Azt akarod, hogy ne fájjon lelkileg, így majd testileg is fájni fog. Elkönyvelted, hogy a lelkednek fájni fog a múltad feszegetése és felfedése. De erre én azt mondom: a lelked alig várja, hogy fellélegezzen az elnyomás alól. Amit rákényszerítesz, hogy feledje a múltat. Mégis hogyan tehetné, ha te folyamatosan nyomorgatod és bezárva a múlt börtönében tartod? Hmmm?

Nem az alternatív, vagy a nem alternatív forma a lényeg. Hanem az, hogy nem akarsz szembe nézni magaddal. Mindig másoktól vártad a megoldást és most, hogy a vesztedet érzed -mivel már többen lemondtak rólad, még mindig azt várod, hogy mielőbb kihúzzanak a slamasztikából. Csak most más kéz után nyúlsz.
De már a sz.r is egyre mélyebb, amibe belesüppedtél, így egyre csak nagyobb, közös erővel tudnak kihúzni… ha ki tudnak húzni egyáltalán.

(lehet, hogy drasztikusan hangzanak az elhangzottak, ez nem is baj. Szükséges időnként… A tapasztalatom az, hogy a többség a kemény szavakból ért, ugyanis annak van kimozdító ereje. Mert ha még nem mély eléggé a mocsár az ember elvergődik valahogy, de ha már nyakig ér, akkor minden fűszál kincset ér. Az is, amit eddig észre sem vett.)

ϖ

 

… az angyali segítségről

Soha nem hittem az angyalokban. És most sem hiszek azokban, legalábbis nem az általánosan vett értelmükben. Nálad tapasztaltam meg elsőként, hogy valami van. Nem tudom szavakkal elmondani, hogy mit, de valamit éreztem. Jelenlétet éreztem és azt, hogy évek terhét raktam le egy óra alatt. Hihetetlen és megmagyarázni sem tudom mi történt. A lényeg az érzés és a könnyebbség, amit tapasztaltam. Bármi is volt, köszönöm. Mi történhetett ott a gyakorláson?

 

Aien: Mi az, hogy Angyal? Mindegy. Átléptél egy küszöböt. Valami többet megtapasztaltál. Talán több is lettél, mint ezelőtt. Magadnak köszönd, ne nekem. Én csak a teret és a lehetőséget biztosítom, hogy többet is érezhess, a szerepem ennyi és sem több, sem kevesebb. Igazából a lépés a fontos, amit megléptél.

Olyan részeiddel vetted fel a kapcsolatot, amelyek túlmutatnak jelenlegi anyagi formáidon.

Tested volt és nincs,

most van, majd ismét nincs,

nem igazán lényeges.

A lényeg, hogy kapcsolódni szerettél és te kapcsolódtál. Azt hiszem, bármi többet mondanék, csak üres szavakat beszélnék. Éppen ezért van, hogy te sem tudod megfogalmazni és megmagyarázni.

Mert nincs mit, nincs rá megfelelő szó.

ζ

 

… a rendszerességről

Szia! Az lenne a kérdésem, hogy rendszeresen részt vehetek-e a meditációkon? Tanácsos egymás utáni alkalmakon eljönni?

 

Aien: Szia, javaslom, vegyél részt rendszeresen.

A Szívközpont medi és a Csend medi is folyamatokat követ. Ez igaz bármelyik gyakorlatomra is. Mint minden meditációban, itt is kulcsfontosságú  a folyamatosság. Mivel erőteljes meditációkról van szó, nem lenne tanácsos, ha egy alkalommal, nagy dózisban találkoznál az energiákkal. Ezért a gyakorlási alkalmakat úgy építem fel, hogy apró adagokkal formáljanak, minden egyes résztvevőnek az aktuális fejlődési szintjéhez igazodva. Így elég időt hagyunk magunknak. Finoman, egyre inkább mélységeidbe haladva ismerheted fel az életed sorsfordító jelzéseit. És így a változtatás, tisztulás, alakulás, amelyeket már te lépsz meg, a magad tempóját követi. Végig Te irányítasz.

Úgy képzeld el a folyamatot, mint egy tengeri áramlat, amelyhez bármikor bekapcsolódhatsz, és már visz is magával. Ez az életenergia áramlása. Ez az áramlás természetes jelenség. Könnyű lét. Ha úgy döntesz, bármikor ki is léphetsz ebből az életáramlásból, ha azt éppen soknak találod. Ne aggódj, ez is természetes. Ez többnyire akkor fordul elő, amikorra elérkeztél az egyéni tűréshatárodra. Jelenleg nem tudnál több részt befogadni a rendszeredbe, és az nem is lenne előnyös számodra. Az áramlat folyamatosan jelen van. Amikor megérkezik hozzád a hívása, és ismét megjelenik benned a „kapcsolódni” érzés, bekapcsolódhatsz.

Φ

 

… ismét adomány téma

Furcsa, hogy adományos alapon működteted. Nem lenne egyszerűbb egy konkrét ár? Dilemmát okoz folyamatosan, hogy mit vigyek, mit adjak neked adományba.

 

Aien: Hát légy spontán!  🙂 Azt hozd, amit te is szeretnéd, hogy vigyek neked. Te tudod, mit szeretnél beadni a közös erőtérbe. Ahogyan adsz, úgy kapsz. Ez is a Tudatos teremtésed része.

Másrészt. Nem határozhatom meg, hogy kinek mik a lehetőségei. Te tudod, mit bírsz el.

A lényegi szempont inkább a lehetőség megnyitásán és a folyamatokhoz való hozzáférés biztosításán van. Ez fontos.

A gyakorláshoz való lehetőség nem lehet korlátozó, a gyakorlás nem lehet árfüggő. Ez nem egy termék vagy szolgáltatás, aminek konkrét árat találunk ki. Gondolj bele.